Dr. Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 14. - A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata (Zirc, 1981)

2. Barlangkialakító tényezők - 2.2 Barlangokat kialakító erők - 2.2.2 Erózió

BERTALAN K. (1965), 1950-ben végzett bauxitkutató munkája során a Kő-árok egy lövészárkában, de a völgyben máshol is, bauxitos, agyagos lejtőtörmelékben hajdani barlangok jelenlétét bizonyító mészkiválásokat talált. Feltételezte, hogy a fentiek „eocén előtti barlangroncsok" bizonyítékai. Valószínűbb azonban, a mészkiválások hajdani üregei és a jelenlegi barlangok egy része egy üregcsoporthoz tartoztak, amelyek viszont a terület fiatal (negyedkori) emelkedései alatt alakultak ki. Alább azt kívánom felvázolni és bizonyítani, hogy a lebegő karsztvizek üregrendszereiből, üregcsoportjaiból hogyan alakultak ki a jelenlegi maradványjellegű járatok. A fennsík völgyei bevágódva egyes helyeken elérik a karsztvízövek üregeit, azokat részben megsemmisítik (7. ábra). E folyamat bekövetkezésére csak ennek során megmaradt járatok vizsgálatával tudunk következtetni. Főleg az ördög-árok völgyoldalaiban figyelhető meg több barlangnál is, hogy viszonylag a medertől távolabbi helyzetűek. Ez, ha elfogadjuk a járatok felnyílásos eredetét, csak a völgyoldalak pusztulásával magyarázható (9. ábra). A lineáris erózió főleg a mederhez közel, a meder irányába eső járatokat semmisíti meg, míg a völgyoldalak denudációja nem jár szelektálással. Ha ennek megfelelő eltérés kimutatható az egyes járatcsoportoknál, a kétféle erózió jelenléte is nagy valószínűséggel igazolható. Ezért a járatok és a vízfolyások irányának különbségét vettem (III. táblázat). A Magos-hegy esetében a sziklafal irányát vettem figyelembe úgy, hogy a különbségeket észak felől képeztem. A mindenkori meder vagy mederszakaszhoz képest olyan szögtartományt vizsgáltam, melyben az előforduló barlangoknak eltérő eróziós fejlődést kellett mutatni. A következő tartományok barlanggyakoriságát vizsgáltam. A vízfolyás (Magoshegynél a sziklafal) irányát 0°-nak tekintve, a medernek mindkét oldalán 45°-os (lineáris erózió intenzívebben pusztító hatástartománya), valamint a medernek mindkét oldalán 46°—135°-os szögértéket (a lineáris erózió kevésbé pusztító hatástartománya) képeztem (III. táblázat). A Magos-hegy esetében, egyoldali barlangsor lévén, a két szögtartományt aszimmetrikusan adtam meg. A vizsgálatba az ördög-árok barlangjait, valamint a Magos-hegy barlangjait vontam be. A nagy barlanggyakoriság és más úton valószínűsíthető eltérő eróziós fejlődés indokolta a szóban forgó barlangcsoportok vizsgálatát. A kapott adatokat a (IV. táblázat) mutatja. Bár az esetszám alacsony, leolvasható, hogy az Ördög-árok esetében a lineáris erózió intenzívebb hatástartományába kevesebb barlang esik, mint a Magos-hegy esetében. Az ördög-árokban az eredetileg minden irányban közel egyforma gyakorisággal kialakuló karsztos járatok közül elsősorban azok semmisültek meg, melyek a lineáris erózió irányába estek. A lejtőpusztulás a barlangokat rombolhatja vagy megvédheti. A rombolás megnyilvánulhat üregek felszínre nyílásában, meglevő üregek hosszának rövidülésében, kisebb átmenő járatok keletkezésében, összetettebb rendszerek kisebb járatokra történő elkülönülésében. Utóbbi a hajdani üregrendszer természetétől függően a maradványok sík vagy térbeli sajátos eloszlását eredményezi (9. ábra) különböző jellegű járatokkal (VERESS M. 1980). A keletkező törmelék alacsonyabb helyzetű üregeket eltemethet, ezzel konzerválja ezeket VÉRTES GY. L. (1943 b) az ördög-lik alsó szintjében a terem déli falánál „agyagömlést" talált és ennek alapján feltételezte, hogy az alsó szint korábban a felszínre nyílott. Eltömődött, jelenleg már nem járható üreget BERTALAN K. (1955) is leírt az ördög-árokból. A korrózió és az erózió együttes figyelembevételével a fennsík karsztos barlangcsoportjainak a genetikájáról az alábbiak mondhatók el (5. ábra). Ahol vonalas elrendezésű barlangcsoport található a völgyoldalban, ott a lineáris erózió jelentősebb nagyságú üregcsoportot tárt fel. Ilyenkor a hajdani üregcsoport valószínűleg aktívan befolyásolta a völgy fejlődését. Ha mindkét völgyoldalban megtalálható ilyen barlangsor, a hajdani üregcsoport a közepe táján tárult fel, ha nem, a peremén. Ha a járatsor távol esik a medertől, jelenlegi állapotát nagyrészt a völgyoldalak pusztulásával érte el. Ahol nem vonalas elrendezésű barlangcsoport található a völgyoldalban, ott a lineáris erózió kisebb terjedelmű üregcsoportot tárt fel. Ha a medret kísérő sziklafalakban (közel a mederhez) néhány rövid, fejletlen járat található, akkor a feltárulás az üregcsoport jelentős részének megsemmisülésével járt. Ha a meder egyik oldalán