Dr. Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 14. - A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata (Zirc, 1981)

3. A terület barlangjainak genetikai jellemzése - 3.2 Az Ördög-árok barlangjai

TAKÁCS K. (1957), KASSAI M. (1963), BALÁZS D. (1963, 1964), BÁRTFAI P. (1964), VERESS M. (1976, 1977 a, 1977 b, 1978 a, 1978 b, 1979, 1980) foglalkoztak. Szinte lehetetlen azonban azoknak a nevét felsorolni, akik ne említenék az Ördöglikat (BERTALAN K. 1963). Barlangjai régészeti anyagának felsorolásával NÉMETH P. (1963), újraértékelésével VÉRTES L. (1965) és mások foglalkoztak (DAX M. et. al. 1972). Barlangjai elterjedésük szerint az árok három, morfológiai és fejlődéstörténeti szempontból is elkülöníthető részéhez kapcsolhatók (VERESS M. 1980). Ez a csoportos elterjedés jó egyezést mutat a hajdani karsztvíz lokalizált elterjedésével. A csoportok a következők (5. ábra): az árok déli szakaszán az A csoport — mely több kisebb üregcsoport maradványa — középső szakaszán a B csoport és az északi szakaszán a C csoport barlangjai lelhetők fel. Az egyes csoportok tárgyalásánál kitérek a genetikailag nem, de területileg odatartozó nem karsztos eredetű barlangokra is. Az A csoport barlangjai a völgyoldalakban három kisebb csoportot alkotnak, ahol viszonylag sűrűbben fordulnak elő. A lebegő karsztvízövek kis méretét, karsztosodásuk kezdeti állapotát nemcsak ez bizonyítja, hanem az üstök hiánya, az uralkodó vetőiránytóli kisebb eltérés, szegénységük mészkiválásban és barlangi agyagban. A barlangok csekély relatív magassága feltárásuk fiatal voltát valószínűsíti. Eocén mészkőben alakultak ki. Az ö—1, ö—2/a, ö—3, ö—5 jelzésű barlangok a legdélebbi kisebb csoportját adják a szóban forgó csoportnak. Talán egyetlen karsztvízöv maradványai. A fejletlen karsztvízöv közepe táján tárulhatott fel, a széles völgy tanúsága szerint azonban a maradék üregcsoportoknak jelentős része a völgyoldalak denudációja miatt tovább pusztult. Két kisebb karsztvízöv létezése esetén (az ö—1, ö—3, ill. az ö—2/a, ö—5 barlangok képviselik ezeket) a délebbit az erózió a szélén, az északabbit a közepén tárta fel. Az ö—1 jelzésű barlang csőszerű, egyetlen folyosója kétszer, közel derékszögben törik. Omladékos, mennyezete sérült, a falakon kevés cseppkőlefolyás látható. Egyetlen rétegben képződött harmadrendű törési rendszer mentén. Lineáris erózióval felnyílt, majd a völgyoldal denudációja miatt tovább pusztult, oldásos eredetű üreg maradványa. Az ö—2/a jelzésű barlang csőszerű, egyetlen folyosója ferde helyzetű, harmadrendű törési rendszer mentén, dőlésirányban képződött maradványbarlang. Elsősorban a völgyoldal denudációjával nyerte el mai állapotát. Az ö—3 jelzésű barlang csőszerű, folyosója kétszer törik, a falakon kevés cseppkőlefolyás látható. Egy része másodrendű törési rendszer mentén, dőlés- és csapásirányban képződött, lineáris erózióval felnyílt, majd a völgyoldal denudációjával tovább pusztult üreg maradványa. Az Ö—5 jelzésű barlang csőszerű, folyosója zegzugos lefutású, falakon borsókövek, a mennyezeten több helyen léchez hasonló, kicsi, függő cseppkövek láthatók. Elsőrendű törési rendszer mentén képződött, lineáris erózióval felnyílt, majd a völgyoldal denudációjával tovább pusztult oldásos eredetű üreg maradványa. Az Ö—7, ö—9, ö—11 jelzésű barlangok jól elkülönülő csoportot alkotnak. Körülöttük és felettük szabálytalan elrendeződésében számos mennyezetét vesztett folyosó és egy terem látható. Mindez egy terjedelmesebb, kétszintes üregcsoport létezését bizonyítja. Ez az üregcsoport annak a kis terjedelmű fejletlen lebegő karsztvízövnek egy része lehetett, melyet a bevágódó vízfolyás nyugati szélén tárt fel és részben megsemmisített. Az ö—7 jelzésű barlang bejáratánál talált márgás mészkő azt jelentheti, hogy itt nem a triász dolomit, hanem a már említett kőzetanyag jelenthette a karsztvíz számára a vízzárót. Az ö—7 jelzésű barlang (BÁRTFAI P.-nél ördög-árok IX. sz. bg.-csoport sziklaeresze) kifagyásos kőfülke, amely azonban oldásos nyomokat is őriz (valószínűleg helyén kisebb oldásos járat létezett). Dőlésirányban képződött három réteg kipusztulásával, melyek enyhén márgás anyagúak. Mennyezetét egy réteg alsó lapja képezi. Az ö—9. jelzésű barlang (BÁRTFAI P.-nél ördög-árok IX. sz. bg.-csoport hasadékbarlangja) egyetlen folyosójú hasadékbarlang. Elsőrendű törési rendszer mentén képződött. Mennyezete sérült, több helyen omladékos, ill. hiányos. Lineáris erózióval felnyílt, majd a völgyoldal denudációjával tovább pusztult, oldásos eredetű üregcsoport maradványa. Az ö—11 jelzésű barlang (BÁRTFAI P.-nél ördög-árok IX. sz. bg.-csoport róka-