Dr. Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 14. - A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata (Zirc, 1981)

3. A terület barlangjainak genetikai jellemzése - 3.2 Az Ördög-árok barlangjai

lyuk barlangja) csőszerű, folyosója alig járható. Elsőrendű törési rendszer mentén képződött. Lineáris erózióval felnyílt, majd a völgyoldal denudációjával tovább pusztult, oldásos eredetű üregcsoport maradványa. Az ö—2/b, Ö—4, ö—6, ö—13 jelzésű barlangok közül az ö—4 és ö—6 jelzésűek áltektonikus eredetűek, kialakulásukkal már korábban foglalkoztam. (VERESS M. 1980). Az ö—2/b és az ö—13 jelzésű barlangok egy kisebb lebegő karsztvízöv üregrendszerének v. üregcsoportjának fiatal feltárulásával keletkeztek, mely eocén mészkőtriász dolomit kőzethatár felett képződött. A lineáris erózió a karsztvízövet középen tárta fel, amelynek eredményeként a meder két oldalán egy-egy rövidebb csonk maradt. Különösen az ö—13 jelzésű barlang környékén a hajdani üregcsoport több szintes lehetett, mivel az említett üreg körül különböző magasságban szabálytalanul elhelyezkedve mennyezetüket vesztett maradványok figyelhetők meg. Az Ö—2/b jelzésű barlang csőszerű, egyetlen folyosója gyorsan elszűkül, vége omladékos. Dőlésirányban és másodrendű törésirányban képződött. Lineáris erózióval felnyílt, oldásos eredetű üregcsoport maradványa. Az ü—13 jelzésű hasadékbarlang (BERTALAN K.-nál ördög-árok IX—4. sz. barlangja) egyetlen folyosója omladékos, sziklalépcsős, sérült mennyezetű. Harmadrendű törési rendszer mentén képződött. Lineáris erózióval felnyílt, oldásos eredetű üregcsoport maradványa. A B barlangcsoport barlangjai a középső völgyszakaszban az ördög-gát környékén nagy gyakorisággal csoportosulnak. A hajdani üregcsoportot és maradványjelleget talán itt lehet a legjobban kimutatni. Ennek ellenére a genetikai jellemzést nehezíti, hogy egyszersmind a legbonyolultabb helyzettel is itt kell számolni. Lényegében nem egy, hanem közvetlen egymás alatt két barlangsor fejlődött ki. Az alsó minden tekintetben a karsztosodás gyengébb és kezdeti állapotát mutatja. Az itt kialakult fejlett és terjedelmes karsztvízövnek (a barlangok sort alkotnak) viszonylag pontosan kijelölhető a határa. Barlangjai közt üst nélküliek is előfordulnak. Közülük azonban csak néhány alacsonyabb helyzetűnél (pl. ö—10, ö—22 jelzésű barlangok) kérdőjelezhető meg a keveredési korrózió. A nagyobb barlanggyakoriság a bal és jobb parti barlangok között közvetlenül kapcsolatot sejtet. Ugyancsak a nagy barlanggyakoriság, de más adatok is a hajdani üregcsoport fiatal feltárulására utalnak. A hajdani karsztvízöv területét egy vető harántolja. Ez a karsztvízöv vizének nagyfokú vető menteni utánpótlását jelenthette. Mivel az ö—14 jelzésű barlang feletti ö—16 jelzésű márgás mészkőben képződött, valószínű, hogy a barlangsor zömét az ezen átszivárgó víz alakította ki. Barlangjai eocén mészkőben képződtek. Közvetlenül a barlangok bejárata alatt dolomitot nem sikerült kimutatni. A mederben előbukkanó dolomit azonban a kőzethatár közelségét jelzi. Komplikálja a kőzettani viszonyokat az, hogy az ö—12 jelzésű és az ö—15 jelzésű barlangok bejáratainál kimutatható a márgás mészkő (I. táblázat). Ennek a két barlang közé eső részét az erózió megsemmisítette. Az ö—8/a jelzéső hasadékbarlang (VASBANYAI A.-nál Sűrű-hegy 1. sz. barlangja) egyetlen folyosója felül széles, alul keskeny, kifelé erősen lejt. Harmadrendű törési rendszer mentén képződött. Lineáris erózióval felnyílt, keveredési korrózióval kialakult üregcsoport maradványa. Az Ö—8/b jelzésű barlang kőfülke, fülkéje patakos erózióval keletkezett. Az ö—10 jelzésű barlang hasadékbarlang, egyetlen folyosójának a falán borsókövek képeznek bevonatot. Törés mentén kioldódott, lineáris erózióval felnyílt, keveredési korrózióval kialakult üregcsoport maradványa. Az ö—12 jelzésű barlang (TAKÁCS K.-nál ördög-árok VI. sz. barlangja) csőszerű, melynek fő folyosója a bejárat felé mutat elágazást (mely maradványjellegének közvetlen bizonyítéka). így három kisebb-nagyobb bejárattal rendelkezik. Néhány gyengén fejlett üst és mészkiválások (borsókövek) is előfordulnak a barlangban. Fő járata csapásirányban, mellékjáratai dőlésirányban — közülük egyik másodrendű törési rendszer mentén — oldódtak kf márgás mészkőrétegben. A gyenge keveredési korrózió jelezheti a hajdani karsztvízöv határát. Lineáris erózióval felnyílt, keveredési korrózióval kialakult üregcsoport maradványa. Az ö—14 jelzésű barlang (BALÁZS D.-nél ördög-árok VII. sz. barlangja) egy hosszabb fo-, és erre közel merőleges hat mellékfolyosóból áll. A mellékfolyosók párosával, közel szemben nyílnak a főjáratokból. Üstökben, mészkiválásokban (függő