Dr. Rézbányai László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 12. - Az Észak-Bakony nappali nagylepke faunája

A hegység Diurna-faunájának faunisztikailag érdekesebb fajai

igyekszik, míg a jurtina inkább az aljnövényzet és a fű felett repked, oda is ül le. VARGA ZOLTÁN — szóbeli közlés szerint — az Alföldön érdekes módon teljesen más viselkedését figyelte meg: ott főleg Thymuson táplálkozik, de árnyas, cserjés helyeken keres búvóhelyet a talaj közvetlen közelében. Július elején csak egy friss hímet fogtam, VII. 23-án a hímek viszonylag kopottabbak voltak, a nőstény viszont S. kép: Hyponephele lupinus Costa (/és 9felső oldala és fonákja) a fenyőfői ősfenyves-tölgyesböl Bild 8. : Hyponephele lupinus Costa ((/und 9 Ober- und Unterseite) aus dem „Fenyőfő"-er Eichen-Urkiefernwald még friss. Bár megfigyeléseim szerint csak a tamási-úton repült, bár az erdő hasonló útjait sokfelé bejártam, előfordulása azonban az ősfenyves-tölgyes homokpusztai növényzetű vágataiban másutt is valószínű, hiszen SCHMIDT ANTAL is valahol messzebb, Pápateszér irányában foghatta, mert a példányok lelőhelycéduláin „Teszér" olvasható. Neohipparchia statüinus norica Vrty. — Fenyőfő (ősfenyves-tölgyes?), SCHMIDT, 1908; 1956. VII. 30. (2), TALLÓS. Holomediterrán, szintén homokvidékeinkre jellemző faunaelem, de a Duna—Tisza köze mellett a Dunántúl más pontjain is fogták (Győr, Hőgyész, Kisapostag és a Kőszegi-hegység osztrák oldala). Gyűjtéseim során nem került elő.