Dr. Rézbányai László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 12. - Az Észak-Bakony nappali nagylepke faunája

Egyéb nappal repülő nagylepkefajok

EGYÉB NAPPAL REPÜLŐ NAGYLEPKE-FAJOK Nappali gyűjtéseim során a Diurna-fajokon kívül természetesen más családokba tartozó nagylepke-fajokkal is találkoztam, melyek e munkám faunajegyzékében (II. táblázat) szintén megtalálhatóak. Ezek között akad sok faj, melyek éjszaka aktívak, és csak véletlen felzavarás következtében kerültek a hálómba, így nem jellemzői a nappali nagylepke-faunának. Közülük a faunisztikailag figyelemre méltóbbak (pl. Euchoeca nebulata Sc., Colostygia pectinataria Knoch, Eupithecia tantülaria Bsd., Scotopteryx luridata Hufn., Scopula lactata Haw., Calospilos sylvata Sc., Semiothisa liturata CI.) a nevezett helyeken mind előkerültek éjszakai gyűjtéseim során is (RÉZBÁNYAI, 1973, 1979). Néhány éjszaka aktív fajnak csak a hernyóját gyűjtöttem nappal. Közülük a Thyria jacobeae L. fenyőfői gyakorisága a legérdekesebb, ez a faj nappal is repül, így csak a véletlen műve, hogy valamennyi fenyőfői imágóját fénycsapdával fogtam. A nappal aktív Heterocera-í aj ok viszont már nagyon fontos alkotói egy biotóp nappali nagylepke-közösségének, bár ezeket a Zygaenidae kivételével, kevés szerző tárgyalja együtt a Dmma-fajokkal. Gyűjtéseim során a legelterjedtebb és leggyakoribb nappali Heterocera nagylepke-fajok voltak a Drepana cultraria F., Aglia tau L., Amata phegea L., Minoa murinata Sc., Pseudopanthera macularia L., Ematurga atomaria L., Zygaena achilleae Esp., Z. carniolica Sc. és Z. filipendulae L. Faunisztikai érdekességek: Hemaris tityus L. — Tiszta-víz-völgy: TALLÓS; Fehér-kő-völgy, 1969. VI. 1., 1970. VII. 27., RÉZBÁNYÁI. Legközelebbi ismert lelőhelyei: Győr, Csopak, Tihany, Esztergom, Budai-hegység. Hemaris fuciformis L. — Tiszta-víz-völgy: TALLÓS. Legközelebbi ismert lelőhelyei: Kőszeg, Tihany, Budai-hegység. Főleg hegyvidéki faj. Aglia tau L. — Bükkösök környékén egyes években tömeges lehet (pl. 1968. IV. 20—22-én), mint a tavaszi erdei nappali lepkefauna domináns tagja. Az É-Bakonyban működő fénycsapdáim is többfelé fogták néhány példányban. Legközelebbi ismert lelőhelyei: Kőszeg, Sopron, Déli-Bakony, Kaposvár, Esztergom, Budai-hegység. Endromis versicolora L. — Nyíresek közelében 1969. IV. hó elején többfelé gyűjtöttem, de meglehetősen ritka. Fénycsapdáim egy része is megfogta néhány példányban. Legközelebbi ismert lelőhelyei: Kőszeg, Sopron, Magyaróvár, Kaposvár. Schinia (Melicleptria) cognata Frr. — Fenyőfői legelők (2. térkép, 7.), 1974. VIII. 2. (1(f), RÉZBÁNYÁI. Melegkedvelő, délkeleti faj, Közép-Európában csak Csehszlovákiából, Ausztria keleti részéről és hazánkból ismert. FORSTER szerint repülési ideje VI—VII. hó, ez azonban nálunk augusztusra is áthúzódik. Legközelebbi ismert lelőhelyei: Balatonszemes, Zamárdi, Csopak, Budai-hegység. Actinotia rádiósa Esp. — Fenyőfői legelők (2. térkép, 1, 2, 4.). 1968. IX. 10.. 1974. VIII. 1. (több péld.), RÉZBÁNYÁI. Szintén száraz, meleg biotópokat kedvelő, de nyugat felé az előbbinél messzebb elterjedt faj. FORSTER szerint 2. generációja VII— VIII. hónapban repül, ez azonban nálunk szeptemberre is áthúzódik. Legközelebbi ismert lelőhelyei: Sümeg, Keszthely, Szár, Budai-hegység. Archiearis parthenias L. — Száraz-Gerence-völgy, Zabola-erdő, Cuha-völgy, 1969. IV. 5. (néhol tömeges), RÉZBÁNYÁI. Jellegzetes kora tavaszi nyíres faj, szívesen