Dr. Rézbányai László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 12. - Az Észak-Bakony nappali nagylepke faunája
Az Északi-Bakony jellegzetes biotópcsoportjainak nappali nagylepkefaunája (Diurna + Heterocera)
liiiiilil lM 13. kép: A szerző a fenyőfői ősfenyves szegélyén Bild 13.: Verfasser am Rand des „Fenyőfő"-er Eichen-Urkiefernwaldes dők vágataiban, irtástisztásain, útszegélyein és a gyakran látható ritkás erdőrészeken a gyepszint jellegzetes homokpusztai sztyepp aljnövényzet, melynek faunája egyesek szerint még jellemzőbb, mint a nyílt növényzetű homoki gyepeké. Bár nappali nagylepke-faunája is sokkal fajgazdagabb, megfigyeléseim szerint kevés itt az olyan fenyőfői specialitás, mely a nyílt részeken nem került elő (Thersamonia thersamon Esp., Agrodiaetus amanda Schneid., Hyponephele lupinus Costa, esetleg Colias myrmidone Esp., és Neohipparchia statilinus Hufn.). A nappali nagylepke-fajok nagy része az erdővágatokban és az utak szegélyén repül (pl. 2. térkép, 9—15.), a gyakoribbak közül külön említésre érdemes pl. a Nordmannia acaciae F., a ritkábbak közül pl. a Melitaea cinxia L., Zygaena Cynarae Esp., Chamaesphecia bibioniformis Esp. és Hyponephele lupinus Costa. Néhány helyen kisebb nedvesebb rétfoltokat is találhatunk (pl. 2. térkép, 10, 15), ezeken egyes években gyakoriak a környék faunájából kirívó fajok, mint pl. a Melitaea didyma Esp., Mellicta athalia Rott., M. britomartis Assm. és Zygaena diaphana Stgr. Érdekes módon a „Pisztrángos-tó" környékén nem tapasztaltam olyan gazdag és különleges nappali nagylepke-faunát, mint amilyennek a környék éjszakai nagylepke-faunája mutatkozott (RÉZBANYAI, 1980). A sűrűbb tölgyesekben ismét csak az Artogeia napi L. és a Pararge aegeria tircis Btlr. repül, a ritkás erdőrészeken azonban sokkal több a lepkemozgás, leggyakoribb itt az M. jurtina L., M. galathea L., A. hyperanthus L„ A. phegea L., A. napi L. és az L. purpurata L.
