Dr. Rézbányai László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 12. - Az Észak-Bakony nappali nagylepke faunája
Az Északi-Bakony jellegzetes biotópcsoportjainak nappali nagylepkefaunája (Diurna + Heterocera)
5. Mezőgazdaságilag művelt területek Az É-Bakony hazánkban egyike azoknak a nagy tájaknak, melyek legjobban megőrizték természetes növénytakarójukat, mégis sokfelé találhatunk mezőgazdasági táblákat. Az erdős vidékeken ezek gyakran kis területűek, így itt nincsenek különösebb hatással a nappali nagylepke-faunára, szegélyükön a környék jellemző fajait gyűjthetjük. Nagyobb, viszonylag összefüggő mezőgazdasági területek főleg Zirc, Pénzesgyőr, Bakonybél, Porva, Iharkút környékén, az északnyugati és a nyugati Bakonyalján találhatók, sajnos éppen általában egykori különleges biotópok helyén (láprétek, mesophil és homoki rétek). Nappali nagylepke-faunájuk a környék erősen elszegényedett változatát mutatja, számottevő eltérés az egyes vidékeken alig mutatkozik. Egyetlen jellegzetes faj itt a Colias hyale L., mely a hegység belsejében, természetes biotópokban sóikkal ritkábban fogható, a hegyoldalak és völgyek rétjein inkább a Colias australis Vrty. helyettesíti. 6. A nyugati Bakonyalja domb- és sík vidékei Szintén nem szervesen az É-Bakonyhoz tartozó terület, átmeneti jellegű a Kisalföld felé. Nagy része a már említett, mezőgazdasági művelés alatt álló' területből áll, természetes növénytakarójából elsősorban a még kiterjedt láprétek és néhány erdőfolt figyelemre érdemesek. Ezen a vidéken gyűjtést egyáltalán nem végeztem, valamennyi adatom a budapesti Természettudományi Múzeum Állattárának gyűjteményéből származik, főleg Pápa és Devecser környékéről (TALLÓS, LENGYEL), így az itteni nappali nagylepke-fauna összetételéről egyelőre csak hozzávetőleges képet alakíthatunk ki. A bizonyítópéldányok száma alapján következtetve a láprétek gyakori fajai közé tartozik itt a Palaeochrysophanus hippothoe L. mellett a Maculinea teleius Bergstr. és a Maculinea nausithous Bergstr., a devecseri Széki-erdőben a postglaciális reliktum Euphydryas aurinia Rott. is. Valószínűleg ritkább színezőelemek pl. az É-Bakonyban másutt eddig ismeretlen Charcharodus alceae Esp., Pyrgus armoricanus Obth., Thecla betulae L. és Strymonidia pruni L., valamint a másutt is előkerült, mégis valamiképpen nevezetesebb Thersamonia thersamon Esp., Th. dispar Haw., Everes decolorata Stgr., Aricia agestis Schiff, és Leptidea morsei Fent. Külön figyelemre méltó, hogy a nagyobb erdőfoltok környékén előfordul a Parnassius mnemosyne L. is, mely alfajilag feltételezhetően még a bakonyi populációkhoz tartozik. Bár viszonylag sok Diurna-íaj (67) került elő ezeken a vidékeken, klkutatottsága még nem nevezhető megnyugtatónak faunisztikai szempontból sem, ha különlegesebb eredményekre talán már nem is számíthatunk. Cönológiai szempontból pedig a terület szinte teljesen ismeretlen.
