Dr. Rézbányai László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 12. - Az Észak-Bakony nappali nagylepke faunája

Az Északi-Bakony jellegzetes biotópcsoportjainak nappali nagylepkefaunája (Diurna + Heterocera)

húzódó gyakori fajok mellett igen jellegzetesek a Clossiana dia L., Mellicta athalia Rott., M. britomartis Assm. és Amata phegea L. Az erdei utak mentén előfordul az Apatura iris L. is. A sziklagyepek speciális faja a néhol (pl. Plötz-oldal) gyakoribb Scolitantides oríon Pali., hegyoldali réteken jellemző színezőelemek pl. a Pyrgus alveus Hbn., Thymelicus acteon Rott., Plebicula dorylas D. & Schiff., Lysandra coridon Pali., Chazara briseis L., Brintesia circe F., Leptidea morsei Fent. és Minoa murinata Sc. Különlegesebb nappali nagylepke-faj itt tehát kevés akad, és a fauna gazdagsága messze elmarad a völgytalpaké mögött. 3. Zárt erdőterületű középhegységi völgyek és hegyoldalak Az É-Bakony középhegységi részeinek zárt erdei legtöbbször sűrű állományok, összeboruló lombkoronával, főleg szubmontán bükkösök, gyertyános bükkösök, gyertyános tölgyesek, néhol kevert tölgyesek, szurdokerdők vagy ültetett, kevert fenyvesek. Ezek természetesen a hegység nappali nagylepkékben legszegényebb élőhelyei. Szinte az egész év folyamán nem repül itt más, mint néhány Artogeia napi L. és Pararge aegeria tircis Buti., legfeljebb az erdők széle felé találkozhatunk néhány más, idevetődött fajjal. Viszont a helyzet tavasszal egészen más. Ekkor az előbb említett két fajon kívül gyakori lehet itt az Anthocaris cardamines L., egyes években a Drepana cultraria F., Aglia tau L. és a Cyclophora linearia L. A zárt erdőkben tehát nappali faunisztikai nagylepke-különlegesség nem fogható, csak az Aglia tau L. gyakorisága speciális jellegzetesség a bükkösök területén. Bild 12. 12. kép: A fenyőfői ősfenyves egyik részlete a Tamási út bejáratánál, jellegzetes homokos sztyeppréti aljnövényzettel Ein Teil des „Fenyőfő"-er Eichen-Urkiefernwaldes beim Eingang des Feldweges nach „Tamási" mit charakteristischer Vegetation -