Dr. Rézbányai László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 12. - Az Észak-Bakony nappali nagylepke faunája

Az Északi-Bakony jellegzetes biotópcsoportjainak nappali nagylepkefaunája (Diurna + Heterocera)

4. Fenyőfő homokvidéke Ez a résztáj tulajdonképpen az északi Bakonyaljához tartozik, több jellegzetes középhegységi faj előfordulása miatt mégis szükségesnek tartom, hogy nagylepkefaunáját az É-Bakonyhoz kapcsolva tárgyaljam (a nappal repülő fajok közül pl. az M. britomartis Assm., A. ilia D. & Schiff., Z. diaphana Stgr.). A homokvidék Fenyőfő községtől messze elhúzódik keleti és nyugati irányban, ökológiailag pedig két nagy részre osztható, a nyílt növényzetű homoki gyepekre és borókás erdőszegélyekre, valamint az általában nem sűrű erdeifenyvesre és csertölgyesekre, sokfelé dús homokpusztai sztyepp aljnövényzettel. A két résznek vannak közös specialitásai is, sok szempontból mégis jelentős az eltérés. A speciális fajok kivétel nélkül thermophil. nagyrészt homoki vagy lejtő- és lösz-sztyepp komponensek, közülük csak néhány hatol be esetleg a hegység észak felé futó völgyeibe (Cuha, Hódos-ér, Gerence). Közös jellegzetességei a két résznek pl. a Lycaena phlaeas L., Minois dryas Sc., Pyrgus carthami Hbn. Minoa murinata Sc. és a Zygaena ephialtes L. fajok gyakorisága, ritkább közös specialitások pl. az Aricia agestis Den. & Schiff., Lythria purpurata L., Chamaesphecia bibioniformis Esp., Zygaena Cynarae Esp., és esetleg a Neohipparchia statilinus Hufn. is. A két rész saját specialitásai sem nevezhetők egészen bizonyosnak, mert ezek előfordulása a másik területrészen sem kizárt, a kvantitatív összetételben azonban az eltérések már állandóak. 4/a. Nyílt növényzetű homoki gyepek A legjellegzetesebbek Fenyőfő község körül és ettől messze húzódva nyugat felé, tulajdonképpen egy nyugat felé elnyújtott hatalmas tisztáson. Bár jelentős része mezőgazdasági művelés alatt áll, főleg a községtől délre és keletre még nagy, összefüggő, érintetlen területek találhatók, melyeknek központi része száraz, meszes homoki legelő, benne egy terjedelmes, szabálytalan gödörben forrásláprét-maradvánnyal. Körben, az erdő széle felé közeledve a gyepszint egyre dúsabb, bár itt is jellegzetesen psammophil növényfajokkal, valamint sok borókával és öreg, alacsony, földig ágas erdeifenyőbokrokkal (13. kép). A száraz legelők nappali nagylepke-faunája természetesen a legszegényebb, itt csak a Plebejus argus L., Artogeia rapae L. és a Coenonympha pamphilus L. nevezhető gyakoribbnak. Az időszakosan kiszáradó, egykor azonban állítólag sokkal mocsarasabb forrásláprét-gödör sem sokkal népesebb lepkevilágú, ide a homoki gyepek jellegzetes nagylepke-fajai kevésbé repülnek be, de nedvességkedvelő nappali nagylepke-fajok számára sem optimális a biotóp. Ennek ellenére előfordul itt még 1—1 Clossiana dia L., Melitaea didyma Esp. és Mellicta athalia Rott, is, melyek a környező legelőn nem foghatóak. Gyakoribb fajnak itt csak a Polyommatus icarus Rott, mutatkozott. A terület legnagyobb részét körben a dúsabb növényzetű homoki gyepek foglalják el (2. térkép, 1—8.), ezek kísérik keskenyebb-szélesebb sávban mindenfelé az erdők szegélyét. Nappali nagylepke-faunájuk már sokkal gazdagabb, a lepkék gyakran keresnék menedéket a tűző nap elől a szétszórt boróka-, erdeifenyő-, galagonya-, kökény- és vadkörtebokrok alatt. Említésre méltó itt a Sterrha aureolaria Schiff., St. ochraia Sc. és több Zygaena-faj gyakorisága, csak ezeken a részeken fogott specialitások a Spialia orbifer Hbn., Coscinia striata L., Actinotia rádiósa Esp., Callistege mi Cl., Schinia cognata Frr. és a Rebelia bavarica Wehrli, de itt a leggyakoribb a Chamaesphecia bibioniformis Esp., is. A legelők déli szegélyére kifutó kisebb völgyek bejáratánál (pl. Hálóeresztő-árok) már nedvességigényesebb fajok is megjelennek (pl. H. virgaureae L., M. athalia Rott., M. britomartis Assm., C. dia L.). 4/b. ősfenyves-tölgyes A híres, korai postglaciális reliktum ősfenyves (Pinus silvestris) és a fenyőirtások helyén sokfelé telepített, főleg cserből álló tölgyesek vagy akácligetek a község vonalától északra és a homoki gyepektől keletre húzódnak, hosszú kilométereken át. Az altalaj itt is meszes homok, de már sokfelé vékony erdőtalajjal takarva. Az er-