Dr. Rézbányai László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 12. - Az Észak-Bakony nappali nagylepke faunája
A hegység Diurna-faunájának faunakomponensei
A népesebb hazai csoportok, melyekből viszonylag kevés hazai faj került elő: IV. 19. Ponto-kaszpi-dél-szibíriai (hiányzik: 3) IV. 20. Ponto-kaszpi-dél-szibíriai-mandzsu (hiányzik: 8) V. 22. Szibíriai-kelet-palearktikus (hiányzik: 12) V. 23. Szibíriai-mediterrán-oreál (hiányzik: 3) Néhány „egyfajos" hazai csoport egyáltalán nincs képviselve az É-Bakony területén: I. 4. Holomediterrán-pacifikus-palearktikus (L. celtis) I. 8. Atlanto-pontomediterrán-kaszpi (P. pylaon) IV. 21. Ponto-kaszpi-mandzsúriai (A. metis) VIII. 34. Dél-európai-kontinentális-xeromontán (C. sebrus). A mellékelt két táblázatból (V. VI.) jól leolvashatók a hegységre és az egyes jobban kikutatott, népesebb résztájakra jellemző Diwna-faunaelemek. Az egész ÉBakonyra jellemző a több központú transzpalearktikus fajoknak az országos átlagnál jóval magasabb részesedése. Ezek nyilvánvalóan vagilis, részben euryök fajok. Minél szűkebb vagy szegényesebb faunájú területet vizsgálunk, fajszám szerinti részesedésük annál magasabb (Hubertlak, Száraz-Gerence, Zirc-arborétum, Vörös Jánosséd), hiszen e csoport képviselői — kevés kivétellel (pl. M. árion, E. aurinia, L.. Camilla) — csaknem mindenütt előfordulnak erdős vidékeinken. A legtöbb gyakori faj is közülük kerül ki, különösen a népes holopalearktikus csoportból, elsősorban a gazdag faunájú patakvölgyekben. Inkább párásabb mikroklímát igénylő fajok, így részesedésük általában a szárazabb résztájakon a legalacsonyabb (Fenyőfő, Plötz-oldal). A több központú nyugat-palearktikus faunaelemek is az egész hegység faunájából az országos átlagnál magasabb részesedést mutatnak, ennek oka azonban már egészen más, ami a táblázatokból is leolvasható. Ezek a fajok zömükben kifejezetten déli eredetűek, így kevés kivétellel szűkebb ökológiai igényűek, karakterizáló értékűek. Érthető tehát, hogy részesedésük a hegység szélsőségesen meleg, szárazabb mikroklímájú részein emelkedik csak az országos átlag fölé (Fenyőfő, Plötz-oldal), míg a legtöbb résztájon többé-kevésbé alatta marad. A zirci arborétum Diurnafaunája erősen megtizedelődött képet mutat, melynek nagyrészt az emberi beavatkozás az oka, így az ottani részesedések nem teljesen mérvadóak, ellentétben az arborétum éjszakai nagylepke-faunájával (RÉZBÁNYAI, 1979). A gyakori fajok közül különösen az ősfenyves-tölgyes területén találhatunk többet ebből a csoportból, míg a legalacsonyabb részesedéseket elsősorban a hűvösebb mikroklímájú, magas légnedvességű résztájakon. A többi faunaelem-csoport É-bakonyi fajszámrészesedése már az országos átlag alatt marad, melynek magyarázata szintén az ökológiai viszonyokból adódik. A mediterrán eredetű elemek egy része az előbbinél is szűkebb hazai eltrejedésű, néhány az É-Bakonyban is igen ritka és lokális (pl. N. statilinus, M. daphnis, S. sertorius). Részesedésük csak az ősfenyves-tölgyes területén haladja meg az országos átlagot. A további magasabb részesedéseket is a melegebb, de kevésbé száraz helyeken találhatjuk (Ráktanya, Plötz-oldal, Iharkút, Hódos-ér), míg pl. a meleg, de erősen száraz fenyőfői legelőkön ebből a csoportból viszonylag kevesebb faj került elő, a legkevesebb mégis a leghidegebb résztájakon (Száraz-Gerence, Németbánya). Még alacsonyabb a déli kontinentális, hazánkba egykor délkeleti irányból benyomult fajok számának részesedése. Érdekes módon a Fehér-kő-völgyben került elő közülük a legtöbb faj, mely nedvesség és hőmérséklet szempontjából É-bakonyi viszonylatban közepes mikroklímát képvisel, de az egész hegység területén e csoport fajainak legnagyobb része általában ritkának nevezhető. Feltűnő a szibíriai eredetű fajok alacsony részesedése, bár az előforduló fajok között viszonylag sok résztájon találhatunk gyakoriakat. Ez utóbbiak hazánkban is sokfelé gyakoriak, a hiányzó szibíriai fajok legtöbbje viszont Közép-Európában a kifejezetten montán jellegű vidékek lakója, így hazánknak nagyrészt csak északkeleti és nyugati középhegységi vidékein fordulnak elő. Ez ismét jól mutatja, hogy az É-Bakony nappali mikroklímája nem alkalmas a közép-európai szempontból montánnak
