Dr. Rézbányai László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 12. - Az Észak-Bakony nappali nagylepke faunája

A hegység Diurna-faunájának faunakomponensei

nevezhető faunaelemek fennmaradásához, ami a hegység kissé egyoldalú állatföldrajzi értékeléséhez vezetett, pedig az éjszaka kialakuló mikroklímaviszonyok egy sor montán jellegű éjszakai nagylepke-faj itteni előfordulását lehetővé teszik (RÉZBÁNYAI, 1973, 1973a, 1973b, 1979). Ebből jól látható, hogy minden rendszertani csoportra érvényes állatföldrajzi beosztás, még egy rovarrenden belül is csak nagy vonalakban készíthető, amelynél néhány fontos jellegzetesség mindig figyelmen kívül marad. 4. kép: Palaeochrysophanus hippothoe sumadiensis Szabó ccT, sötét és világos 9 felső oldala és fonákja), a somhegypusztai forrásláprét-foltról Bild 4.: Palaeochrysophanus hippothoe sumadiensis Szabó (Ö*, dunkle und helle 9) vom „Somhegypuszta"-er Quellenmoorwiesenfleck Az egyetlen oreális kapcsolatú É-bakonyi faunaelem, a H. virgaureae erősen expanzív faj, így hazánkban nem is nevezhető montán elemnek, legfeljebb középhegységi jellegűnek. A szibíriai elemek legmagasabb fajszámrészesedését és közülük a legtöbb gyakori fajt érthető módon a hűvösebb mikroklímájú résztájakon találhatjuk (Száraz-Gerence, Szömörke, Gerence, Németbánya, Szarvad-árok, Somhegypuszta mélyebben fekvő részei), a legalacsonyabb részesedéseket viszont a melegebb, szárazabb helyeken (Plötz-oldal, Fenyőfő).