Dr. Rézbányai László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 12. - Az Észak-Bakony nappali nagylepke faunája

A hegység Diurna-faunájának általános jellemzése

(0,14), Somhegypuszta és Ráktanya (0,15), Somhegypuszta és Bakonybél (0,17), a Gerence-völgy és Bakonybél (0,18), itt azonban már mindkét részterületnek vannak speciális fajai. 2. Az egymástól jobban különböző részterületeik arányszáma egyre nagyobb. Természetesen a legnagyobb eltérést mutató részterületek a fajszegény biotópok közül kerülnek ki. A Som-hegy-tető zárt erdeje mutatja a legmagasabb értékeket, bár 4 faja a fenyőfői rétek kivételével mindenütt előfordul. Éppen ezért a legnagyobb eltérés a fenyőfői rétekkel szemben mutatkozik (27, 50), ami még ilyen kevés felhasználható adat mellett is jól mutatja az É-Bakony egyik legerdősebb és legfátlanabb biotópjának különbségét. A legkisebb értékek más fajszegény területekkel szemben mutatkoznak (Plötz-oldal: 7,00; Zirc-arborétum: 6,50; Szarvad-árok: 4,50). Ez utóbbiak arányszámai más területekkel szemben is magasak, nagyrészt 1,00 felettiek, de azért erősen elmaradnak a Som-hegy-tető mögött. 3. Míg mindegyik terület legjobban a Som-hegy-tetőtől különbözik, addig a legnagyobb hasonlóságok már változatosabb képet mutatnak, így hasznosnak tartom összefoglalni az egyes részterületekhez legjobban hasonlókat: Zirc-arborétum: Plötz-oldal 0,52; Szarvad-árok 0,74 Cuha-völgy: Fehér-kő—Tiszta-víz 0,19; Szömörke 0,23 Fenyőfő-rétek: Fenyőfő-ősfenyves 0,63; Bakonybél 0,65 Fenyőfő-ősfenyves: Bakonybél 0,40; Cuha 0,41 Hódos-ér: Bakonybél, Szömörke 0,24 Száraz-Gerence-völgy : Németbánya 0,22; Gerence 0,24 1. ábra: Chamaesphecia aerifrons Z. (A) és Ch. sevenari Lipthay (B) bal valvája és saccusa, Ch. aerifrons (C) és Ch. sevenari (D) uncusa (Lipthay után) Abb. 1.: Linke Valve und Saccus von Chamaesphecia aerifrons Z. (A) und Ch. sevenari Lipthay (B), Uncus von Ch. aerifrons (C) und Ch. sevenari (D), nach Lipthay