Dr. Rézbányai László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 12. - Az Észak-Bakony nappali nagylepke faunája
A hegység Diurna-faunájának általános jellemzése
kevés kivétellel országszerte közönséges, főleg lejtő- és lösz-sztyepp komponensek, vagy nagy ökológiai valenciája euryök-fajok. Az érdekesebb színezőelemek nagyrészt középhegységeinkre jellemző patakvölgyi fajok, esetleg lápréti, homoki (Fenyőfő) vagy szintén lejtő- és lösz-sztyepp komponensek, melyek hazánk számukra ökológiailag megfelelőbb más tájain rendszerint gyakoribbak. A Diurna- és a Heíerocera-fauna közötti minőségi különbségnek részben az lehet az oka, hogy a nappali lepkék által benépesített biotópok az É-Bakonyban túl melegek és alacsony légnedvességűek ahhoz, hogy pl. az Északi-középhegység egyes részeire jellemző néhány reliktum hidegkedvelő faj itt megmaradhatott volna, a kevés hidegkedvelő színezőelem is csak lokálisan és gyéren fordul elő. Ezzel szemben az éjszakai lepkék által benépesített biotópok között akad több olyan, amely mikroklimatikailag a hegység átlagánál sokkal hűvösebb és magasabb légnedvességű (völgyek alja, szurdokvölgyek, bükkösök, erdős hegytetők), más biotópok viszont éjszakára is melegebbek és szárazak maradnak (sziklagyepes sztyepprétfoltok, fenyőfői homoki gyepek, karsztbokorerdő-foltok). Ezért az éjszakai nagylepkefauna-vizsgálataim szerint a nappalinál sokkal színesebb, kevertebb (RÉZBÁNYAI, 1973, 1973a, 1973b, 1979). Ehhez természetesen alapvetően hozzájárul a terület erős beerdősültsége. A nappali lepkék zöme nyílt növénytársulásokhoz kapcsolódik, melyek főleg csak az Északi-Bakony peremterületein találhatóak. A legváltozatosabb Di^rna-faunát az üde középhegységi völgyek kaszálóin, erdőszegélyein, valamint a fenyőfői ősfenyves-tölgyes területén találhatjuk, a legszegényebbet természetesen a zárt, kevés aljnövényzetű gyertyános bükkösök területén (pl. Som-hegy-tető). A legtöbb faj eddig a mások által is intenzívebben kutatott Cuhavölgyben és Fenyőfő környékén került elő, de alig marad el mögöttük a Fehér-kő— Tiszta-víz-völgy, a csak általam kutatott Somhegypuszta és Szömörke-völgy (III. táblázat). Bár a családok között kitűnik a Lycaenidae magas fajszáma, az egyes részterületeken ez sokkal mérsékeltebben jelentkezik, ami jól mutatja e fajok ökológiai igényességét. Az egész É-Bakonyból ismert Lycaenidae-î a jóknak csak alig több mint a fele fordul elő még a legjobban kikutatott részterületeken is. Ezzel szemben a JVymphalidae-íajok legtöbbje általánosan elterjedt, sok gyűjtőhelyen fajszámuk meghaladja az előbbi családét. Utánuk váltakozó, de egymással közel azonos részesedéssel következik a Satyridae, Pieridae és Hesperiidae. Az egyes népesebb Diurna-családokból a legtöbb faj tehát a következő gyűjtőhelyekről került elő: Hesperiidae — Cuha-völgy, Fehér-kő—Tiszta-víz-völgy; Pieridae — Fenyőfő-ősfenyves, Somhegypuszta Ráktanya; Lycaenidae — Fenyőfő-ősfenyves; Nymphalidae — Cuha-völgy; Satyridae — Fenyőfő-ősfenyves. A családok egyedszám szerinti gyakorisága viszont más képet mutat, itt a Satyridae áll az első helyen, közöttük található a legtöbb mindenfelé elterjedt, gyakori faj. A Lycaenidae-taiok között ezzel szemben viszonylag kevés a gyakori. A IV. táblázatban a jobban kikutatott részterületek Diwna-faunájának összehasonlító adatait olvashatjuk le, a közös és a differenciális fajok alapján, amit az Ekmanféle képlet (1940) kifejezően mutat: „A" TERÜLET + „B" TERÜLET DIFFERENCIÁLIS FAJAI „A—B" TERÜLET KÖZÖSSÉGEI A táblázat egyik oldalán a megfelelő képletet láthatjuk, másik oldalán az eredményt jelentő arányszámot. Ezért az egyes részterületek adatai derékszögben megtört sorban olvashatók végig. A képlet első száma mindig a bal oldalon („A"), a második száma pedig a fejlécben látható („B") terület specifitása. A táblázat alapján a következő fontosabb jelenségek említését tartom érdemesnek: 1. Az egymáshoz leginkább hasonló részterületek megközelítik a 0,00 arányszámot (ez lenne a teljesen azonos faunájú területeké). A legjobban hasonló két terület ezek szerint a Szömörke- és a Gerence-völgy (0,09), sok közös faj mellett csak a Szömörkevölgynek van 6 speciális faja. Ez teljesen érthető is, hiszen a Szömörke tulajdonképpen a Gerence-patak felső folyása. Erősen hasonlók még pl. Ráktanya és Bakonybél
