H. dr. Harmat Beáta szerk.: Ráktanya tanösvény vezetőfüzet (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A TANÖSVÉNY - 13. megálló: Tatai Mészkő
13. megálló: Tatai Mészkő A kőzetet krinoidea (fenéklakó tengeri liliom ) vázrészecskék tömege alkotja. Minden vázrészecske egyetlen kalcit kristály, amelynek kristálylapjai meg-megcsillannak a kőzet friss, még nem mállott törési felületein. Próbáld ki, ha el tudod törni. A vázrészecskéket a tengervíz homokszemekként mozgatta. Néhány helyen a homokszemek apró kagylóhéj darabkák, melyek mozgás közben kerekre koptak. A tengervíz áramlása ezt a homokot helyenként alacsony dombocskákba rendezte, máshol egy részét elmosta. Ezért a rétegek vastagsága nem egyenletes. A völgyben több helyen is megfigyelhető, hogy a mészkő rétegek általában a jobb völgyoldal felé dőlnek, ezen az oldalon több a meredek szakasz, a lehulló kőzettörmelék könnyebben megakad, meredek törmeléklejtők is képződnek. A baloldali, a völgy felé dőlő rétegekből könnyebben lecsúsznak a kimállott, kitöredezett mészkő darabok, a kőzet nem képes meredek falként megállni. A Tatai Mészkő idősebb a Mester-Haj agon és a Kőszorosban látott Zirci Mészkőnél, s az alatt települő agyagos rétegsornál is. A helyenként benne talált ammoniteszek alapján képződése valamikor 115-120 millió éve kezdődött, s hosszú ideig tartott. (A kor pontosabb meghatározására irányuló vizsgálatok még nem fejeződtek be.) Elterjedési területe Tatától Sümegig tart, környékünkön megtalálható a bakonybéli Som-hegyen, az Iharos-tető DNy-i szegélyén, az Alsó-Hajag DK-i lejtőjén, a herendi Vejem-kőn és még számos helyen. Ez a mészkő alkotja a FelsőHaj ag magasabb részeit és a Rendkő fennsíkját is. A Tatai Mészkő alatt a Rendkőn és a Hajag-hegycsoport K-i részén egy 10-15 m vastag, homokos mészkőből, valamint ammonitesz és pörgekarú (Brachiopoda, kagylósféreg) tartalmú homokos márgából álló képződményt fedeztek fel a geológusok az 1960-as évek elején. Mára a kutatóárkok nagyrészt beomlottak. Az árok meredek sziklafalain több helyen megtaláljuk az Öregfolyás szurdokából már ismerős gímpáfrányt. A völgy idős fája egy hegyi szil: magassága 33 m, törzskerülete 2,8 m. Vessük össze ezeket az adatokat az Öreg-szilfa-tábla névadó példányával. A jelentősebb magassághoz vékonyabb törzs társul. Mi ennek az oka? Az hogy a két fa különböző körülmények között nőtt fel. Az Öreg-szilfa-tábla szilje egymagában nevelkedett, minden oldalról elegendő fényt kapott, nem kellett megküzdeni a fényért, törzse korán elágazott, nagy lombozatot, vastag törzset fejlesztett. A Fehérkő-árok egyede erdőben nevelkedett, felfelé nyúlt, hogy a fényért való küzdelemben le ne maradjon, magas, de karcsú törzset nevelt. A szurdokerdei Tengeri liliom (krinoidea)
