H. dr. Harmat Beáta szerk.: Ráktanya tanösvény vezetőfüzet (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A TANÖSVÉNY - 12. megálló: Törkő-sziklák

12. megálló: Törkó'-sziklák A két sziklafalat felépítő vörös, helyenként tűzköves mészkő a késő-jurában képződött, 146-160 millió éve. Itt kevesebb, a hegység más részein sok ammoniteszt tartalmaz. Érdekessége, hogy kőzetanyaga nagyrészt olyan élőlények különféle alakú darabjaiból áll, melyeket sokáig nem tudtak mire vélni a kutatók. Végül a kőzetből rendkívül vékony szeleteket vágtak, az abban talált alakokat egymásra rajzolták, s kiderült: olyan tengeri liliomok (krinoideák) szétesett kelyhének és karjainak darabjai, amelyek — fenéklakó rokonaiktól eltérően — a tengerben lebegve éltek, s vázrészeik ehhez az életmódhoz idomultak. A karízek metszete szárnyra vagy repülőgépre emlékeztet. (Először egy svájci kutató vizsgálta őket, tiszteletére lett a nevük Lombardia). A vörös mészkő fölött megvan az a juravégi rózsaszínű mészkő, amelyet előbb a piros kereszt elágazásánál láttunk. Darabjait a törmeléklejtőben is fölfedezhetjük. A fehér mészkő a Törkő lapos felszínén jelentkezik, benne egy-két ammoniteszes réteget tárt fel a geológiai kutatóárok. Ennek a kőzetnek is megvan a saját mikroszkopikus méretű állat-társasága: kancsó, kehely vagy tölcsér alakú mészhéjak vagy piciny gömböcskék. Nincsenek ma élő utódaik, de hasonló felépítésű szervezetek igen, s biztosra vehető, hogy életmódjuk is hasonlatos volt: mélyebb tengerekben, óceánokban úszkáltak vagy lebegtek. (Nevük alakjukat tükrözi: Calpionella, azaz kancsócska-félék.) A D-i sziklafalban két kis barlang szája nyílik, a nagyobbik a Törkő-lik. Nem nagyok, a falakat felépítő vörös, gumós vagy vékonyréteges mészkő helyenként agyagos, rosszul oldódik, gyengén karsztosodik. A barlangok kialakulását kisebbnagyobb törések segítették. A legnagyobb törés mentén kis völgy alakult ki, mely kettévágja a sziklafalat. A Törkő-lik-barlang sziklafalait elhagyva hamarosan egy fennsíkszerű részre jutunk. Az idős bükkösök mellett, kissé távolabb felújított fiatal állományokat látunk. Kiérve egy széles nyiladékra, néhány méterre egy emlékkövet találunk, itt álljunk meg egy pillanatra: 1973. szeptember 22-én itt zuhant le egy gyakorlatozó szovjet katonai repülőgép, három emberrel a fedélzetén. A tanösvény a Törkő-sziklák közti völgyben folytatódik, melyet ÉK felől a Rend-kő mészkőfennsíkja szegélyez. (A Törkő-szikláktól kb. 300 m-re elérjük a piros és sárga turistajelzést, ezen jobbra kanyarodva (észak-keleti irányba) ismét visszajuthatunk Ráktanyára.) Az ösvény talajjal és lösszel fedett lapos nyergen át vezet a Fehér-kő-árokba. Az "árok" valójában hatalmas völgy, melyben a Ráktanya felé vezető nyiladéktól fogva a völgyoldal meredekebb szakaszain és a völgy felé futó kisebb-nagyobb gerinceken sárgásszürke, jól rétegzett mészkő bukkan elő, törmeléke egyre nagyobb területeket borít. Ez kísér minket a Szökrényös-kő szirtjéig. A völgy szurdokká szűkül, s egyre több helyen figyelhetjük meg a mészkő rétegzettségét, rétegdőlésének irányát. Hamarosan egy jobb oldali mellékvölgy torkolatához érünk, ahol az Augusztin-tanya felől érkező, piros négyzet jelű turistaút leér a völgytalpra.