H. dr. Harmat Beáta szerk.: Ráktanya tanösvény vezetőfüzet (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A TANÖSVÉNY - 11. megálló: Bükkös

(Corydalis cava). Ez a növény adja a táplálékot a védett kis apollólepke {Parnassius mnemosyne) hernyójának. A bükkfák levelének színén gyakran cseppszerű, zöldes-pirosas kinövéseket láthatunk. Ezeket a bükklevél gubacsszúnyog (Mikiola fagi) okozza, melynek lárvája a gubacs belsejében, védett körülmények között fejlődik. Az Eszaki-Bakony bükköse rejti egyik endemikus (az egész világon csak itt előforduló) bogárfajunkat, a védett bakonyi ormányosbogarat (Brachysomus müioki). A bükkös talajszintjén a tölgyesekhez hasonlóan nagy számban fordulnak elő futóbogarak. Egyik leggyakoribb fajuk az aranypettyes futrinka [Carabus hortensis), amely rézvörös szárnyfedőin 3-3 sor aranyos gödröcskét visel. A futóbogarak étrendjében meztelencsigák, rovarlárvák, férgek és kisebb ízeltlábúak szerepelnek. A futrinka-fajok (Carabus) sajátságos módon táplálkoznak, zsákmányukra emésztő enzimeket bocsátanak, majd a feloldott részeket felszívják. A szintén a futóbogarakhoz tartozó cirpelőfutók csigákat zsákmányolnak, melyeket megnyúlt fejükkel még a csigaházban is elérnek. Leggyakoribb itt a sárgalábú cirpelőfutó (Cychrus attenuatus). Nagyon fontos szereplője az erdők életének a csodálatos színben pompázó aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta), mely ragadozóként az alkalmanként elszaporodó és az erdőket károsító egyéb rovarokkal veszi fel a harcot (pl. többek között jelentős szerepe volt a 2004-2005-ben lezajlott gyapjaslepkeinvázió letörésében). Az előbb felsorolt futóbogár fajok hazánkban védettséget élveznek, de rovar- és hernyópusztító tevékenységükéti is kíméletet érdemelnek. A bükkös talajszintjén nem csak futóbogarak fordulnak elő, bár ők a térszín igazi urai. Erdőben sétálva gyakran találkozunk gömbölyded, csillogóan kék vagy zöld bogarakkal, ilyenkor minden bizonnyal ganéjtúró bogarakkal van dolgunk. Ezen állatok lárvái és imágói is a trágyát hasznosítják. A bakonyi erdőkben is nagy számban él a zöldeskék színű tavaszi ganéj túró (Geotrupes vernalis), valamint a sötétkék, barázdás szárnyfedőjéről felismerhető erdei ganéjtúró (Geotrupes stercorarius). Szintén a trágyából táplálkozik a kissé bizarr külsejű ökörszarvú ganéjtúró (Onthophagus taurus). A sok virágzó hagymás növény miatt a kora tavaszi bükköst tartják a legszebbnek, de szintén nagy élményt nyújtanak a nyár éjszakák, amikor kis fényforrások világítanak az erdő sötétjében. A kis szentjánosbogár (Lamprohiza splendidula) hímje repülve keresi a nőstényt, míg az a fűszálakról küldi a csábító sárgászöld fényjeleket. Ezt a sajátságukat a luciferinnek nevezett vegyületnek köszönhetik, a kibocsátott fény 98 százaléka fény és csak 2 százaléka hő. Hazánk hegy- és dombvidékeinek erdeiben, patakpartokon, nyirkos helyeken gyakori. Szintén gyakran találkozhatunk a bükkfák törzsén, levelén vadászó vöröslábú címerespoloskával (Pentatónia nifipes) is. Fontos szerepe van a túlszaporodott rovarfajok számának szabályozásában, számuk a gyapjaslepke-invázió idején szintén megszaporodott, a lárva és a kifejlett poloska egyaránt nagy mennyiségben irtotta a lepkehernyókat. A bükkfaodvak is kedvező élőhelyet nyújtanak egyes rovarfajok fejlődéséhez,