H. dr. Harmat Beáta szerk.: Ráktanya tanösvény vezetőfüzet (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A TANÖSVÉNY - 8. megálló: Az Öregfolyás medre

finom szőrei között szállítja a víz felszínéről búvárharangjába — itt fogyasztja el zsákmányát, kicsinyei is itt kelnek ki. Csípése fájdalmas az ember számára. A patakmedret követő égeresek, füzesek szintén sok faj számára jelentenek jó élőhelyet. A nedves területeken, patakmedrek mentén repül a védett nagy színjátszólepke (Apatitra iris) és a kis színjátszólepke (Apatura ilia), melyeknek tápnövénye elsősorban a fűz (Salix). Hasonló élőhelyeken fejlődik a nagy rókalepke (Nymph a I is po lye h lows). A kétéltűek mindegyikének a szaporodás időszakában vízre van szüksége, ebbe teszik petéiket és kicsinyeik itt fejlődnek ki. Vannak fajaik, amelyek csak ezalatt az idő alatt tartózkodnak a vízben, aztán csak a következő párzási időszakban mennek vissza, mint pl. a varangyok vagy az erdei béka, de vannak olyanok is, melyek egész életüket a vízben élik le. A levelibéka (Hyla arborea) a kettő között van, a fák lombkoronájában él, de nem távolodik el messze a víztől. Mindig a vizekben, pocsolyákban, keréknyomokban találjuk meg a hegyvidéki sárgahasú unkát (Bombina variegata). Sárga vagy narancssárga hasát szürke, szürkéskék vagy fekete foltok tarkítják. Az előbb említett fajok mellett nagy számban élnek madarak és emlősállatok is e vizeknél. A Bakony hegyi patakjai mentén többfelé is előfordul két olyan madárfaj, melyeket rendkívül könnyű felismerni. A ragyogó smaragdzöld és türkizkék színű jégmadár (Alcedo atthis) zsákmánya apró halakból, vízirovarokból áll. Általában valamilyen víz fölé nyúló ágról lesi a táplálékát. A bil- víziskorpió legetőfélék családjába tartozó hegyi billegető (Motaeilla cinerea) nem a víz alól, hanem annak felszínéről, illetve a víz széléről, a partmenti növényzetről, kövekről szedegeti össze a rovarokat. A hegyvidéki patakok mentén fészkel, de kóborló egyedei télen alacsonyabb fekvésű tájakon is megfigyelhetők. A környék madárvilágának egyik érdekessége. A vízparti ligeterdők a bakonyi patakok és tavak jellegzetes növénytársulásai. A kidőlt éger- vagy nyárfák vízzel átitatott törzsében, ágaiban és kérge alatt több futóbogárfaj él, ilyen például a mezei futrinka (Carabus granulatus). A futóbogarakon kívül nagy számban akadhatunk a bordás csigarablóra (Phosplutga atrata) is, amely csigákra specializálódott. A Bakonyban szórványos előfordulású takácscincér (Lamia textor) a fűz- és a nyárfában fejlődik, csakúgy, mint a nagy nyárfacincér (Anaerea carcharias). Ez utóbbi faj fényre is gyakran repül. Idős fűzfákon könnyen felfigyelhetünk a nagytermetű, fémesen csillogó, zöldes színű pézsmacincérre (Aromia moschata). Hegyvidéki égereseink jellemző faja a nagy égerlevelész (Clvysomela aeneum).