H. dr. Harmat Beáta szerk.: Ráktanya tanösvény vezetőfüzet (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A TANÖSVÉNY - 9. megálló: Tölgyes
9. megálló: Tölgyes Jelzésünk hamarosan DNy-nak fordul, s felkaptatunk a völgyoldalon. Jobbra az erdőszéli cserjesáv mögött fiatal tölgyes állomány van. Figyeljük meg, hogy az erdőben sűrű cserjeszint található, mely a tölgyesek jellemzője. Magyarázata viszonylag egyszerű: a tölgy lombkorona-szerkezete laza, sok fényt enged át a cserjeés gyepszintbe, ami lehetővé teszi azok fajokban és borításban gazdag kifejlődését. A bakonyi erdőtársulások között gerinces állatfajokban is a tölgyesek a leggazdagabb élőhelyek. A kétéltűektől az emlősökig bezárólag nagyon sok faj él itt. Kétéltű- és hüllőfaunája hasonló a bükkösökéhez. A kétéltűek és hüllők kis fajszámával ellentétben a tölgyesek madárvilága jóval gazdagabb. Míg a rigófélék leggyakoribb fajai, a vörösbegy (Erithacus rubecula), a fülemüle (Luscinia megarhynchos), a fekete- (Turdus merüld) és az énekes rigó (Turdus philomelos) az avarszintben vagy a cserjeszintben élnek, addig a szürke légykapó (Muscicapa striata) vagy a sárgarigó (Oriolus oriolus) a koronaszint madarai. Az idősebb erdőrészek korhadó-száradó ágakban bővelkedő öregebb fái a különböző odúlakó madarak — elsősorban is a cinegék és a harkályok — számára jelentenek jó élőhelyet. A cinegefélék közül a tölgyesekben általában a szén- {Parus major), a kék- [Parus eaeruleus) és a barátcinegével (Parus palustris) találkozhatunk, amint a lombozat különböző részein kutatnak táplálék után. Több ragadozómadár is él errefelé. A darázsölyv (Pernis apivorus) táplálékspecialista: a földön fészkelő méh- és darázsfajok lárvái és bábjai jelentik fő táplálékát. E fajok megtelepedése nagyon gyakran nem a növénytársulás típusától, hanem az erdő korától és kiterjedtségétől függ, például attól, hogy az adott erdőrészben vannak-e olyan idős és erős fák, amelyek hatalmas gallyfészküket meg tudják tartani. Az emlősfauna a bükkösökére hasonlít. Az erdővel szemben cserjésedő legelőt látunk. Ha e nyílt területen az erdőszéllel párhuzamosan, attól kissé távolabb kapaszkodunk felfelé, azt láthatjuk, hogy az Széncinege % - m A turisták számára ebből két dolog következik: a tölgyes belsejébe kevéssé látunk be, s út hiányában nehéz benne közlekedni. A dús aljnövényzet kedvez az állatvilágnak. A tölgyesek állatvilága éppen ezért gazdagabb, mint a bükkösöké. Sok olyan állatfaj van, mely itt találja meg életfeltételeit. Elhalt tölgyek korhadó tuskójában tölti lárvakorát a szarvasbogár (Lucanus cervus), rokona, a kis szarvasbogár (Dorcus parallelepipedus) és az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) is. A cincérek közül viszonylag gyakran előfordul a gyászcincér (Morimus junereus), a tölgy tövisescincér (Rhagium inquisitor) és a hegedülő csercincér (Prionus coriarius).
