H. dr. Harmat Beáta szerk.: Ráktanya tanösvény vezetőfüzet (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A TERMÉSZETI KÖRNYEZET RÁKTANYA KÖRNYÉKÉN - Állatvilág

területeket, sziklákat, sziklafalakat, melyek mindegyike számtalan állatnak biztosít élőhelyet. Nézzük meg először, mi mindent láthatunk kiindulási pontunkon, Ráktanyán. Az épületeket részben erdő, részben pedig rét veszi körül. Ha figyelmesen körülnézünk, mindenütt sok állatot találhatunk. A bükkök, gyertyánok alatt, az aljnövényzeten, az avarban, a fák törzsén és lombozatán számtalan faj él. A rét virágzó növényein, a esalánon, a virágzó bodzán is sok rovar keresi táplálékát. Gyakran láthatunk különböző lepkéket, közülük sok védett fajt is. Gyakori az atalanta lepke (Vanessa atalanta), a kis színjátszólepke (Apaiura ilia), a pókhálóslepke (Araschnia levana), a nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia), a nan na li návaszem (Inachis io). Este a lámpafényre is rengeteg lepke repül (bagolylepkék, araNappali pávaszem szolólepkék, molylepkék), közülük talán a legszebbek a bükkhöz kötődő gyöngyházfényű zöldaraszoló (Campaea margaritatá) és a nagy zöldaraszoló (Geometra papilionaria). Az araszolólepkék nevüket hernyóik furcsa, "araszoló" mozgásáról kapták: torlábaikkal megkapaszkodnak, begörbítik testüket és haslábaikkal rögzítik magukat. Ezután felemelik torlábaikat és előrenyújtják testüket. Más rovarcsoportokból (pl. bogarak, poloskák) is sokan érkeznek a fényre. A futóbogarak egyes fajai gyakran betévednek az épületek környékére. Ilyen legnagyobb futrinkánk, a bőrfutrinka (Carabus coriaceus) vagy a dunántúli kékfutrinka (Carabus germari). Ragadozók, rovarokkal, rovarlárvákkal, csigákkal táplálkoznak. A bokrok tövében, nedvesebb helyeken megtalálhatjuk legnagyobb szárazföldi csigánkat, az éti csigát (Helix pomatia). Teleléskor a ház szájadékát kemény mészlemezzel zárja el, amit tavasszal kilök. Már a középkorban étkezési célra tenyésztették. Hazánkban jelenleg védett, gyűjtését külön szabályozzák. Ha figyelmesek vagyunk, az erdő széli bokrokon láthatunk néhány szöcskefajt is, bár színükkel, mintázatukkal jól beleolvadnak a környezetükbe. Egész különleges formája van a nyerges szöcskének (Epiüppiger epiüppiger). Viszonylag nagy (20-30 mm), alapszíne zöld, csápja, mint minden szöcskének, hosszú. Nevét az előhát alakjáról kapta, amely nyeregre hasonlít. Kisebb nála a szintén gyakori közönséges virágszöcske (Leptophyes albovittata), nagyon hosszú, vékony lábai és a testnél kb. négyszer hosszabb csápja van. Ráktanyán is él a viszonylag ritka éneklő lombszöcske (Tettigonia cantans), mely nevét erős, éles cirpeléséről kapta. A tanya melletti gyepterületről került elő egyik országos viszonylatban is ritka ragadozó poloskánk, a személves Szegélyes tolvajpoloska