H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A Bakony hegység állatvilága
Száraz löszgyepek egyik legközönségesebb csigafaja a kórócsiga (Helicella obvia), a sziklás, meszes lejtőké pedig a jellegzetesen sávozott házú zebracsiga (Zebrina detrita). Az aknászpókok családjának egyetlen képviselője a balatonfüredi Péter-hegyen is megtalált magyar aknászpók (Nemesia pannonica), mely a Balkán-félszigeten kívül csak Magyarországon fordul elő. Melegigényes faj, nősténye a földbe vájt, pókfonállal kibélelt lakócsőben él, melyhez egy a talaj felszínén fekvő fogócső csatlakozik. A hím szabadon kóborol, vadászik. Szintén ritka, értékes fajunk a bikapók (Eresus cinnaberinus) (33. ábra). Hímjének kárminpiros potrohát négy bársonyos fekete folt díszíti, nősténye egyszerű barnásfekete. A napsütötte, meleg domboldalak jellegzetes állata, a védett imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa). Ennek a félelmetes ragadozónak nősténye párzás közben a hímet is képes felfalni. Nevét első pár lábának sajátságos tartásáról kapta. Nyílt dolomitgyepek, illetve homokpusztagyepek védett sáskafaja a szerecsensáska (Celes variabilis), melynek erős populációja él például a literi Mogyorós-hegyen. Négy védett hazai poloskafajunk egyike, az Odontoscelis hispidula is itt került elő. A mediterrán elterjedésű Sciocoris sulcatus nevű címerespoloskát a tihanyi gyepterületek mellett a Veszprém-várpalotai-fennsík dolomitkopárain is megtalálták az utóbbi évek kutatásai során. A poloskák legszebbjei talán a csipkéspoloskák. Nagy kár, hogy apró termetük miatt szépségüket csak mikroszkóp alatt lehet látni. A gyepterületeken több fajuk él, sokfelé gyakori a pillás csipkéspoloska (Lasiacantha capucina) (34. ábra). A talajszinten nagy számban találunk gyászbogarakat, ezek a fajok jórészt korhadó növényi anyagokkal táplálkoznak. A ritkaságok közül ide tartozik a védelem alatt álló magyar gyászbogár (Pedinus hungaricus), amely itt éri el elterjedésének északi határát. A jellegzetes pohos gyászbogár (Gnaptor spinimanus) elülső lábszárainak végén egyetlen nagy végtüske 34. ábra: Pillás csipkéspoloska (Vásárhelyi nyomán, 1978) 35. ábra: Hangyaleső lárvája (Csiby nyomán, 1984)
