H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A Bakony hegység állatvilága
található, így könnyen elkülöníthető a két kisebb tüskét viselő büzbogarak fajaitól. Ez utóbbi állatok üregekben, pincékben és pajtákban is gyakran előfordulnak. Kis páncélos harcosokhoz hasonlítanak az erősen kitinizált testű sutabogarak, melyek a talajon apró rovarlárvák után kutatnak. A közönséges sutabogár (Hister quadrimaculatus) kora tavasszal nagy számban található a száraz sztyeppterületeken. Itt fordul elő a Bakonyban a védett magyar futrinka (Carabus hungaricus), valamint a ritka pajzsos futonc (Licinus cassideus). A bókoló bogáncs virágzatában gyakran pillanthatjuk meg a magyar virágbogarat (Netocia ungaricd). Ez a faj a rózsabogarak családjába tartozik, melyek összezárt szárnyfedőkkel repülnek, hártyás szárnyaikat a fedőszárnyuk alatt kétoldalt megtalálható résen bontják ki. Sokfelé találkozhatunk a védett közön- 36 ábra . m& poszméh séges hangyalesővel (Myrmeleon formica- (Zahradnik & Cihar nyomán, rius). A különleges életmódú rovar lárvája 1978) (35. ábra) a laza talajba, homokba tölcsért készít, s annak alján lesben ülve várja leguruló áldozatait, elsősorban hangyákat. Különleges élőhelyet biztosítanak a vulkáni hegyeket borító gyepek is sok faj számára. A Szent György-hegy déli kitettségű - számos értéket őrző gyepei adnak otthont az ál-olaszsáskának (Paracaloptenus caloptenoides), melynek ez az egyetlen bakonyi előfordulása. A rétek, legelők, lucernatáblák a kedvenc élőhelyei a hártyásszárnyúakhoz tartozó és a föld alatt lakó poszméheknek. Mezőgazdasági területeken a lucerna és lóhere egyik legszorgalmasabb beporzója a földi poszméh (Bombas terrestris) (36. ábra), mely könnyen felismerhető a testét fedő fekete, sárga és fehér szőrbundájáról. A Bakony kiemelt helyzetben fekvő, nagykiterjedésű, száraz dolomit- és mészkőgyepjei csak néhány kétéltűfaj számára biztosítják az életbemaradáshoz szükséges feltételeket. Mivel ezekben a biotópokban általában hiányzik az állatok szaporodásához szükséges éltető víz, ezért e területekre szinte kizárólag bevándorlással kerülnek be a kétéltűek. Közülük legelterjedtebb a zöld varangy (Bufo viridis). Ez a sztyeppi faj a hideg telekhez, a nyári hőséghez, a szárazsághoz is jól alkalmazkodva a kiterjedt bakonyi dolomitkopárokon is
