H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A Bakony hegység állatvilága
A bakonyi bükkösök kétéltűi közül két fajt mindenképpen érdemes kiemelni: a farkos kétéltűek közé tartozó alpesi gőtét {Tritums alpestris) (25. ábra) és a farkatlan kétéltűek családjába tartozó sárgahasú unkát {Bombina variegata). Ezt a két állatot a bakonyi fauna színezőelemei közé soroljuk, mivel elterjedésüket fíj* tekintve montán, azaz hegyvidéki fajok. Az al- 2S ' ábra: A1 P esi ^ öte pesi gőte a Bakonyon kívül hazánkban csak az Északi-középhegységben és a Délnyugat-Dunántúl néhány pontján él. Törzsalakjának {Trituras alpestris alpestris) eddig leírt 10 alfaja közül a Bakonyban a bakonyi alpesi gőte {Trituras alpestris bakonyiensis) fordul elő. A hegységben csak a Déli-, az Északi- és a Keleti-Bakony árnyas erdőségeiben bukkanhatunk rá, ahol többnyire a kisebb tavakban, erdei tócsákban, keréknyomok pocsolyáiban stb. tartózkodik. Egyedeit könnyű felismerni egyszínű narancssárga vagy tűzpiros hasukról. A Közép- és Nyugat-európai elterjedésű sárgahasú unka azoknak a területeknek a lakója, ahol az évi csapadék mennyisége eléri a 700 mm-t. Mivel területünkön ez csak a Keszthelyi-hegységre, valamint a Déli- és ÉszakiBakonyra jellemző, így a sárgahasú unka is csak ezeken a területeken fordul elő. Az élőhelyi igényeit tekintve egyébként igénytelen faj többnyire keréknyomokban kialakult erdei pocsolyákban, kis tavakban, út menti vizesárkokban és a patakok holtágaiban él. Tipikusan színezett példányainak sárga vagy narancssárga hasát szürke, szürkéskék vagy fekete foltok tarkítják. A fák árnyékolta erdei utakon, nyirkos tisztásokon, nedves völgyalji réteken gyakran megpillanthatjuk a hüllők egyik faját, a törékeny vagy lábatlan gyíkot {Anguis fragilis). Mivel lábai elcsökevényesedtek, a laikusok sokszor összekeverik a kígyókkal. „Törékeny" neve onnan származik, hogy ha vigyázatlan ul fogják meg, farka vége könnyen letörik. A lassan mozgó, mereven tekergő és a kígyóktól eltérően pislogni is képes állatot könnyű megkülönböztetni a gyorsmozgású, „hüllő"-tekintetü kígyóktól. A bükkösök fajokban gazdag madárvilágának egyik jellemző ragadozó madara, a héja {Accipiter gentilis) az erősen záródott, öreg állományokat kedveli. Az idős, 80-100 év körüli erdőrészek lakója a kék galamb {Columba oenas) is, mely egyetlen odúlakó galambfélénk. Költőhelyén gyakran már február közepe táján megjelenik, s ezt követően sűrűn hallhatjuk búgó turbé-
