H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A Bakony hegység állatvilága
24. ábra: A Nabicula flavomarginata nevű tolvajpoloska (Benedek nyomán, 1969) A tolvajpoloskák egyik országos viszonylatban is ritka képviselője a Nabicula flavomarginata (24. ábra). Tipikusan hegyvidéki faj, szinte kizárólag a MagasBakony területén él, itt viszont egyes helyeken gyakorinak is mondható. Bükköseink egyik legszebb cincérfaja a havasi cincér (Rosalia alpina), amelyre az Északi- és a Keleti-Bakony bükköseiben ma még nagyobb számban akadhatunk. Az utóbbi években idős bükkállományaink rohamos zsugorodásával élettere is jelentősen lecsökkent. Bársonyfekete foltokkal tarkított kékesszürke színével és 3,5 cm-es nagyságával Európa legszebb bogarai közé tartozik. A már említett ékkőszerü díszbogarak közül a fémfényű, rézvörös színű bükkös-díszbogárnak (Dicerca berolinensis) is tápnövénye a bükk, valamint a gyertyán. Még a bükkfa taplójában is sajátos rovarfauna él, itt fejlődik a kellemetlen szagot árasztó bordás taplóbogár (Boletophagus reticulatus). A háborítatlan öreg bükkösöket és az árnyas, párás környezetet kedveli a védett tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum), melynek lárvája elhalt lombosfák tuskójában él. A bükkös talajszintjén a tölgyesekhez hasonlóan nagy számban fordulnak elő futóbogarak. Egyik leggyakoribb faj az aranypettyes futrinka (Carabus hortensis), amely rézvörös szárnyfedőin - nevéhez hűen - 3-3 sor aranyos gödröcskét visel. Idős, kidőlt bükkfák leváló kérge alatt kutat zsákmány után az ibolyáskéken csillogó lapos kékfutrinka (Carabus intricatus). Amíg a futóbogarak étrendjében meztelencsigák, rovarlárvák, férgek és kisebb ízeltlábúak szerepelnek, a cirpelőfutó fajok kifejezetten csigák zsákmányolására specializálódtak. A Bakony faunájának egy érdekes színezőeleme a bécsi gyászbogár (Laena viennensis), ez a szárnyatlan faj elsősorban a bükkavar alatt él. Lepkékkel elsősorban nem a zárt erdőségekben találkozhatunk, hanem az utak mentén, erdei tisztásokon. Nappali lepkéink egyik legszebbje a hajnalpírlepke (Anthocaris cardamines). Az araszolólepkék nevüket hernyóik furcsa, "araszoló" mozgásáról kapták: torlábaikkal megkapaszkodnak, begörbítik testüket és haslábaikkal rögzítik magukat. Ezután felemelik torlábaikat és előrenyújtják testüket. A bükkösökben él közülük a nagy zöldaraszoló (Geometra papilionarid). Szép halványzöld színéről könnyen felismerhető, gyakran repül lámpafényre.
