H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A Bakony hegység állatvilága
könnyen megkülönböztethetők az egerektől és a pockoktól. Hazánkban honos fajaik mind kisebbek a háziegérnél (Mus musculus). Többnyire éjszakai állatok. A szárazabb élőhelynek számító tölgyesekben általában a keleti (Crocidura suaveolens) és a mezei cickány (Crocidura leucodon) fordul elő. Ezek a mindössze 5-9 cm testhoszszúságú állatok naponta akár a saját testtömegüknek megfelelő mennyiségű táplálékot - földigilisztát, csigákat, pókokat, bogarakat - is elfogyasztanak! Rövid életűek lévén, tetemeik az erdei utakon is gyakran láthatók. A madarakhoz hasonlóan természetesen az emlősállatokkal sem csak a talajon 23- ábra: Mogyorós pele találkozhatunk. A rágcsálók közé tartozó pelefélék például a bokrok és a fák lombkoronájának világában élő, éjszakai életmódot folytató kisemlősök. Legkisebb hazai fajuk, az egér nagyságú, sárgásbarna színű mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) (23. ábra) kis számban az öreg, aljnövényzetben gazdag bakonyi tölgyesekben és ligetes erdőkben is előfordul. Ezt az apró kis rágcsálót dúsan szőrözött farka jól megkülönbözteti az erdei egerektől. Bükkösök Bükkösök - mint már a növénytani részben leírtuk - többnyire a MagasBakonyban találhatók. Ezekben az erdőkben az aljnövényzet és a cserjeszint a tölgyesektől eltérően meglehetősen szegényes, ezért állatvilága sem olyan gazdag, ennek ellenére rengeteg értékes fajt rejteget, melyek más élőhelyeken nem találhatók meg. A puhatestűek közül itt él a kövi csiga (Egopis verticillus), amely kelet-alpesi fajként elsősorban a Keszthelyi-hegység és a Tapolcaimedence bükköseiben fordul elő. Az avarban lakó ízeltlábúak közül tipikusan az Eszaki-Bakonyra jellemző a sárganyakú ezerlábú (Polydesmus coliaris), amely főleg a nyirkos talajú szurdokerdők lakója. A pókok közül a farkaspókokhoz tartozó fajok nőstényei a petéiket tartalmazó kokont a fiatal pókok kikeléséig magukkal cipelik. Gyakran találkozhatunk a szürkésbarna színű gyászos farkaspók (Pardosa lugubris) avaron szaladgáló példányaival is.
