H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység állatvilága

jelzi - az egerek jelentik, de más kisemlősöket, például vakondot {Talpa europaea) is nagy mennyiségben zsákmányol, sőt gyakran fog gyíkokat és siklókat is. A Bakony melegebb, délies kitettségü tölgyeseinek másik gyakori sától, hanem az erdő korától és kiterjedtségétől függ, például attól, hogy az adott erdőrészben vannak-e olyan idős és erős fák, amelyek hatalmas gallyfészküket meg tudják tartani. A gólyafélék családjába tartozó fekete gólya (Ciconia nigra) is egyike e fajoknak. Rokonával, a Magyarországon ma még sokfelé előforduló fehér gólyával (Ciconia ciconia) (22. ábra) ellentétben ritka, a civilizációt kerülő, "konzervatív" madár. A háborítatlan hegyoldalak, meredek oldalú völgykatlanok fészkelője. A térségben mintegy 10 párra becsüljük állományát. A madarak között olyan fajok is előfordulnak itt, amelyek élete számunkra többnyire észrevétlenül zajlik. Ezek egyike a bagolyfélék családjába tartozó macskabagoly (Strix aluco). Szürke és vörösbarna tollazatú egyedei egyaránt előfordulnak a Bakony erdőségeiben. Ma még viszonylag gyakori, de az idős, odvas fák megfogyatkozása számára sem kedvez. Amíg a madarak élete többnyire a szemünk előtt zajlik és egy távcsővel könnyen meg is figyelhetjük őket, addig a rejtőzködő életmódot folytató emlősállatok észlelése sokkal nehezebb. Jó látásuk, kitűnő szaglásuk és hallásuk, sötét bundájuk, sokszor éjszakai életmódjuk vagy éppenséggel apró méretük következtében ugyanis többnyire rejtve maradnak előttünk. Annak ellenére, hogy nem látjuk őket, mégis megtalálhatók minden élőhelytípusban: cickányok és egerek éppen úgy, mint gímszarvasok vagy vaddisznók. A cickányok a rovarevők rendjének védett fajai. Ormányszerűen megnyúlt fejük, kicsi, többnyire alig látható fülük és apró, szinte gombostűfejnyi szemük után 22. ábra: Fekete és fehér gólya röpképe vágómadárféléje a darázsölyv (Pernis apivorus). Előbbi rokonával ellentétben táplálékspecialista: a földön fészkelő méh- és darázsfajok lárvái és bábjai jelentik fő táplálékát. A bakonyi erdőkben számos olyan madárfajt találunk, melyek fokozott védelem alatt állnak (pl. kígyászölyv, réti sas, parlagi sas stb.). Megtelepedésük nagyon gyakran nem a növénytársulás típu-