H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A Bakony hegység növénytakarója
láprétek, láperdők alakulnak ki. Ez lesz idővel a Balaton sorsa is, öregedését az emberi eredetű szennyezés, a helytelen műszaki beavatkozások azonban nagyon meggyorsíthatják. A tavak parttól távoli nyílt, mély vizében csak a növényi és állati szervezetekből álló, vízben lebegő életmódot folytató plankton található. A partok közelében, sekélyebb vízben már megjelennek a lebegő és lerögzült hínártársulások. A víz színén úszó, vagy alámerülten lebegő úszó hínarak helyzete állandóan változik, a szél és az általa keltett hullámzás mozgatja őket. így érthető, hogy elsősorban szélvédett öblökben, nádasok tisztásain találhatók. A Balatonban és a bakonyi tavakban gyakori a kis békalencse hínár, sekélyebb víztestekben a rence-békalencse hínár. Utóbbiban jelen van az apró vízi élőlények fogására berendezkedett közönséges rence (Utricularia vulgaris). A Balaton jellemző lebegő hínárja a békatutajhínár. Fő alkotója a kerek, néhány centiméter átmérőjű leveleiről felismerhető békatutaj (Hydrocharis morsusranae). A fürdőzők számára kellemetlenebb a kolokán (Stratiotes aloides) alkotta hínár. A vízben lebegő, húsos, kardalakú, fürészes szélű levelekkel bíró kolokán a vízszennyezés hatására néhány évtizede jelent meg a Balatonban. Korábban innen nem közölték, a növény egyértelműen a tó tápanyagdúsulását (eutrofizációját) jelzi. Meleg vizeinkben (pl. Hévízi-tó, Meleg-víz patak) messzi földrészek melegigényes vízinövényei is megtelepíthetők (pl. nílusi-, vörös- és kék tündérrózsa). Kisebb vízmélység esetén (2-7 m) megjelennek a rögzült hínárfajokból álló társulások. Száruk az iszapba gyökerezik, hosszú hajtásaik a víz színéig nyúlnak. Számos társulása ismert, ezeket az uralkodó fajokról nevezik el. Kifelé haladva kb. 2 m-es vízmélységtől az iszapba rögzült, de a vízből hosszan kiálló nádasok következnek. A nádas kifejezés szélesebb értelemben olyan növényzetet is jelent, amelyben a nádat (Phragmites australis) más, hasonló igényű fajok helyettesítik, pl. keskeny (Typha angustifolia) és széles levelű gyékény (T. latifolia), tavi káka (Schoenoplectus lacustris), harmatkása (Glyceria) fajok. Állományaikat korábban nem tekintették önálló társulásoknak, csupán a nádat helyettesítő, nádasként értelmezhető növényzetnek. Ujabban ezeket a nádassal közel rokon önálló társulásoknak fogják fel. A Balatonnal kapcsolatos problémák egy részét a parti nádas pusztulása képezi. Ennek tényleges okát vagy okait illetően ma sem egységes a kutatók álláspontja. Vannak, akik a Sió-zsilip által szabályozott, közel állandó vízszintben, mások az egységes nádfelület feldarabolásában látják a pusztulás okát. Egy harmadik álláspont szerint a nagy háttér-nitrátszennyezés okozza nádasaink pusztulását. Az ok valószínűleg összetett, több tényező együttes
