H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység növénytakarója

keressük: a bükkösök gyertyános-tölgyes átmeneti öv nélkül érintkeznek délkeleten a mészkedvelő tölgyesekkel, más égtájak irányában pedig a középhegységi cseres tölgyesekkel. Ez a jelenség középhegységi viszonylatban csak a Bakonyból ismert, s arra vezethető vissza, hogy a gyertyános-tölgyes termőhelyeket napjainkban a bükk (Fagus sylvatica) foglalja el. A Balaton iszapjából vett minták pollenelemzése alapján tudjuk, hogy a bükk a Bakonyban már a jégkorszakot követő tölgyes korban megjelent, de gyertyán {Carpinus betulus) nélkül. Utóbbi megjelenése a bükk I. korra tehető, ekkor azonban potenciális termőhelyein már a bükk uralkodott. így érthető, hogy a középhegységi gyertyános-tölgyes a Bakony területén csak foltszerűen jelenik meg. Ilyet találunk pl. a Tési-fennsíkon, a Cuha-völgy középső szakaszának két oldalán, a Kabhegy - Agártető tömbjében a Déli-Bakonyban vagy a Keszthelyi-hegység északi részén. Talajban nem válogatós, zonális társulásként löszön, kőzethatású és lejtőhordalék talajokon egyaránt megjelenhet. Kettős lombkoronaszint jellemzi: a felsőt a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), az alsót az árnytűrő közönséges gyertyán (Carpinus betulus) alkotja. Jellegzetes kísérőfaja a vadcseresznye (Prunus avium), gyakori még a kislevelű hárs (Tilia cordata) és a juhar fajok (korai juhar (Acer platanoides), mezei juhar (A. campestre)). Köztes zóna jellegéből eredően megjelenhet benne a cser és a bükk is, attól függően, hogy közelében bükkösök vagy tölgyesek találhatók. Fényviszonyai a bükköshöz közelítenek. A gyertyán kitölti a tölgy lombkoronaszint hézagait, ezért a gyertyános tölgyes aljába kevés fény jut. Ez megmutatkozik a cserjeszint csaknem teljes hiányában. Cserjeszint a száraz félszáraz állományokban jelenhet meg, ott, ahol a termőhelyi tényezők a tölgyesek felé mutatnak átmenetet. E helyeken a fagyai (Ligustrum vulgare), veresgyűrű som (Cornus sanguined), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), cseregalagonya (Crataegus laevigata) és a mogyoró (Coryllus avellana) jelzi a tölgyes öv közelségét. Gyepszintjének borítása széles határok között változó, de jellemzője a kora tavaszi - a lombfakadást megelőző - föld alatti tápanyag-raktározó szervekkel (hagyma, rizóma) bíró növények nagy száma és borítása. Ezek a növények fényigényesek, de ugyanakkor szükségük van az üde, tápanyagban gazdag erdei talajra is. E két környezeti feltételt úgy tudják maradéktalanul kielégíteni, hogy raktározott tartalék tápanyagaik segítségével kora tavasszal virágzanak, magot érlelnek, és tartalék tápanyagot raktároznak a következő évi korai megjelenéshez. Lombfakadás után visszahúzódnak, majd az őszi esők hatására megélednek, s az avartakaró védelmében kifejlesztik virág- és levélkezdeményeiket. Ilyen állapotban várják a fagyot elűző első napsugara-