H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység növénytakarója

kat, melyeknek hatására néhány nap alatt képesek virágba borulni. Botanikusok véleménye szerint a gyertyános-tölgyes valódi karakterfajokkal nem bír, növényei a bükkösökével közösek. A különbség csupán annyi, hogy nagyobb számban találhatók benne a bükkösök és tölgyesek közös fajai, míg a bükkösben előtérbe kerülnek a csak bükkösökre jellemző növények. A bükksás (Carex pilosa), kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum), olocsán csillaghúr (Stellaria holostea) és a kis télizöld (Vinca minor) elsősorban a gyertyános-tölgyesben fordul elő. A talaj nedvességtartalmától függően a gyepszint egy-egy növényfaja előtérbe kerül, ez az alapja az egyes erdőtípusok kialakulásának. A nedvestől a szárazabb felé haladva a következő fajokat számítjuk ide: podagrafü (Aegopodium podagraria), sárga árvacsalán (Galeobdolon luteum), erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), szagos müge (Galium odoratum), ligeti perje (Poa nemoralis), bükksás (Carex pilosa), egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora). Bükkös öv A potenciális növénytakarót térképen tanulmányozva feltűnik a bakonyi bükkösöknek a Magyar-középhegység más tagjaihoz viszonyított nagy kiterjedése. Ez annál is inkább érdekes, mivel a hegység legmagasabb pontja alig nyúlik 700 m fölé. A jelentős térfoglalás az erdőalkotó bükk tulajdonságaival és a Bakony makroklímájával függ össze. A bükk (Fagus sylvatica) atlantikus növényfaj, igényli a sok csapadékot és a levegő magas páratartalmát. E tulajdonságából következik, hogy hegyvidékeinken a hűvösebb és magasabb régiókban, a tölgyes és gyertyános-tölgyes zóna felett helyezkedik el. A Bakony-hegység a Magyar-középhegység legnyugatibb tagjaként legközelebb fekszik a csapadékot és páratelt levegőt biztosító Atlanti-óceánhoz. így érthető, hogy a bükk itt már akár 200 m tengerszint feletti magasságban is megjelenik, szemben például a kontinentálisabb Bükk-hegységgel, ahol ez csak 600 m-rel a tengerszint felett következik be. Az Eszaki-Bakony bükkösei a Magyar-középhegység legnagyobb kiterjedésű bükkös övét alkotják. A bükk sok szempontból érdekes fafaj. Fényigényes lévén, erdei körülmények között felnőve, a fényért való küzdelem jegyében magasra törő, hosszú, egyenes, gazdaságilag értékes, jól hasznosítható törzset nevel, s lombkoronáját 30-40 m magasan bontja ki. Szabad állásban - ahol nem kell megküzdeni az éltető fényért - alacsony termetű, korán elágazik, s gömbös koronát nevel. Ilyen törzseket figyelhetünk meg a fás legelők hagyás bükkfa-