H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység növénytakarója

Jellemző faja az atlanti szubmediterrán genyőte vagy királyné gyertyája (Asphodelus albus) (6. ábra). A társulás a Bakony északnyugati peremén egészen Kisbérig követhető nyomon, itt azonban névadó faja, a genyőte már hiányzik. Másik, kis térfoglalású társulása a kékperjés cseres tölgyes. A Nyirád környékéről leírt együttest speciális talaj adottságok jellemzik: 30-40 cm mélységben vízzáró talajréteg helyezkedik el, ezért a talaj vízgazdálkodására kettősség jellemző. Tél végén-tavasszal a felső réteg vízzel telítődik, nyárra ez a víztartalék eltűnik, s a talaj kiszárad. E kettős, periodikusan változó hatás következtében gyepszintjében mind a nedvességigényes mocsári, mind pedig a száraz tölgyesek fajai megjelennek. Lombkoronájában a cser mellett a kocsányos tölgy van jelen. Jellemző névadó faja a kiszáradó lápréteket is jellemző - vízgazdálkodási szempontból köztes helyet elfoglaló - kékperje (Molinia hungarica). A speciális talajviszonyok ellenére e társulást is a klímazonális tölgyes öv tagjának tekintjük. Gyertyános tölgyes öv A tölgyes és bükkös öv közötti átmeneti zónában alakul ki a gyertyánostölgyes öv. Ezt a keskeny, de szabályos övet a Bakonyban többnyire hiába * Cseres tölgyes 7. ábra: A Bakony-hegység jellemző vegetációs profilja Balatonfüzfő (D) és Pápa (É) között (Rajzolta: Szurgyi Zs.)