H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony földtana

árterek pangó vizű morotváiban, mocsaraiban pedig iszap és agyag terült szét. A durva szemcséjű törmelék elsősorban kvarcit kavicsokból áll, de az összletben helyenként feldúsul az andezit, valamint a helyi kiemelkedések erodált kőzetanyaga is, főleg triász és eocén mészkőkavicsok, illetve kisebb mennyiségben tűzkövek, különféle jura, kréta kőzetek lekerekített darabjai. E „tarka" sorozatot tovább színesítik a benne található kovásodott famaradványok. Az elhalt fa- 5. ábra: Eocén Nummulites mészvázának belső szerkezete anyag sejtről sejtre szilícium-dioxiddal hatódott át, így szövetét, formáját tökéletesen megőrizve, rendkívül kemény, ellenálló darabokká vált, amit még a hosszas folyóvízi szállítás is csak alig volt képes lekoptatni. A Veszprém-Devecseri-árok, a Bakonyalja halmainak és az Eszaki-Bakony fennsíkjainak szántóföldjein gyakran találkozhatunk az egykori Magnolia-félék megkövesedett maradványaival, néha egész „kőtuskóra" is bukkanhatunk. Ezek legszebb példányaiból több százat őriz a Bakonyi Természettudományi Múzeum geológiai gyűjteménye. A több millió évig formálódó folyóvízi síkság léte még a miocén elejére is átnyúlik, azonban ekkor már kezdtek felerősödni a térség függőleges szerkezeti mozgásai. A peremvidékeken medencék szakadoztak be, a belső részeken pedig beindult a tektonikus emelkedés - fokozatosan jókora szigetté alakult a Bakony és kisebb szomszédja, a Keszthelyi-hegység. Némely öblökben tengerparti lápok elhaló mocsári növényzete biztosította a későbbi széntelepek nyersanyagát (Várpalota), másutt (Herend) összehordott uszadékfák tömege szenesedéit el. A városlődi Majolikagyár mellett az egykori bányák helyén kialakított horgásztavak déli oldalán még ma is láthatók a felszínre bukkanó szerves anyagban dús üledékek. A meddő közbetelepülések agyagjában böngészve számos miocén csigafaj egyedeire lelhetünk. A hajdani Bakony-sziget déli oldala a mai Balaton-felvidék sávjában húzódott. Itt és a Tapolcai-medence ősi öblözetében a sekély, napfényes vízben vörösalgák tömegei „termelték" a mésziszapot, de jó néhány kagyló, csiga és tengeri sün is „kedvelte" a szubtrópusi partvidéket. A meszes vázaikból képződött porózus, könnyen faragható kőzetet szobrok, kőkeresztek, épületdíszek készítésére használták az elmúlt századokban. Hasonló anyagú kváder-