Bauer Norbert, Barna János: Dorog és Esztergom környékének növényvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1999)

Botanikai kirándulások - Területünk főbb növénytársulásai

kedveli a szép, sárga virágú farkasölő sisakvirág {Aconitum uulparia) is. A fűfélék közül az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) fordulhat elő nagyobb tömegben. A legmagasabb platókra felérve és a hűvös, északias lejtőkön bükkösöket is találunk. Mivel közvetlen közelünkben csak a Pilis Csévi-szirtek feletti területei emelkednek 600 m fölé, így e társulás legszebb állományait is itt találhatjuk meg. A legszebb és legjellemzőbb fajösszetételű részek a mesébe illően szép, idős, majdnem tiszta állományú bükkösök a Pilis-fennsíkon fordulnak elő. A hűvös, északias lejtők bükköseiben a viszonylag sok gyertyán (Carpinus betulus) és más fafajok elegyedése jellemző. A társulás tudományos neve szubmontán középhegységi, vagy gyertyánosbükkös (Melittio-Fagetum). Már a nevéből is következik, hogy növényzetének összetételében keverednek az igazi bükkös elemek a gyertyános tölgyesekre is jellemző fajokkal. A Pilis és a Visegrádi-hegység bükköseinek jellemző kora tavaszi növénye a mutatós pirosló hunyor {Helleborus purpurascens). A Csévi-szirtek feletti bükkösben található e kárpáti növény legnyugatibb előfordulása. A jóval gyakoribb hóvirággal (Galanthus nivalis) és kora tavaszi kísérőivel együtt nyílik. Itt is előfordulnak a gyertyános tölgyesekre jellemző keltikefajok (Corydalis cava, Corydalis solida), a bogláros szellőrózsa {Anemone ranunculoides), a kapotnyak (Asarum europaeum) és a nedvesebb részeken a galambvirág {Isopyrum thalictroides). Tipikus bükkös elem a szép erdei kutyatej {Euphorbia amygdaloides). A bükkösök aljnövényzetén belül is megkülönböztethetünk eltérő arculatú (fáciesű) részeket. Ezek a növénytársulás alatti szerveződési szinteket képezik. E fáciesekben, illetve szubasszociációkban általában megvannak a társulás jellemző fajai, de bizonyos ökológiai, környezeti tényezők (mikroklíma, talajnedvesség, talajsavanyúság) következtében egy-egy növényfaj arculatformáló tömegben jelenik meg. Bükköseinkben ilyen a bázisgazdag talajra utaló szagos müge (Galium odoratum), a szárazabb részeket jelző egyvirágú gyöngyperje {Melica uniflora) vagy a savanyodást mutató bükksás (Carex pilosa) tömeges előfordulása. A legzártabb részeken néha szinte semmiféle aljnövényt nem találunk, csak a lassan bomló vastag avarréteget. Ez az ún. nudum (v. csupasz aljnövényzetű) bükkös. A kora tavaszi növények elnyílása után a bükkös lombkoronája erősen záródik, sűrű, sötét erdő benyomását kelti. Ekkor már alig-alig találunk virágzó növényeket. A bükkösök irtásainak látványos növénye a mérgező nadragulya (Atropa belladonna), legjellemzőbb „vendégmarasztalója" a szamóca-szeder társulás (FragarioRubetum).