Bauer Norbert, Barna János: Dorog és Esztergom környékének növényvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1999)

Botanikai kirándulások - Legféltettebb kincseink: védett növényfajok

LEGFÉLTETTEBB KINCSEINK: VÉDETT NÖVÉNYFAJOK Boglárkafélék - Ranunculaceae Pirosló hunyor - Helleborus purpurascens W. et K. A Pilis és a Visegrádi-hegység bükköseinek jellegzetes kora tavaszi dísze a pirosló hunyor. Virágtakarólevelei valójában nagy színes csészelevelek (2-3 cm), melyeket ellenfényben láthatunk a legszebb színben. Sziromlevelei nincsenek, a törzsfejlődés során ezek ún. mézfejtőkké alakultak át. A hunyorokra jellemző ölbefogott leveleiről virágzás után is könnyen felismerhető. A növény kelet-kárpáti (dacikus) flóraelem, Magyarországon az Északi-középhegység néhány pontjáról (Bükk, Börzsöny, Visegrádi-hegység stb.) és a Pilis területéről ismert, ez utóbbi a faj legnyugatibb előfordulása. Hozzánk legközelebb a Piliscsév feletti Csévi-szirtek környékén gyakran láthatjuk (500 m tszf. magasság felett), de patakok mentén, nedvesebb gyertyános-tölgyesekben lejjebb is ereszkedik. Rokona, a gyakoribb kisvirágú hunyor {Helleborus dumetorum) a Dunántúlon él, de területünkön nem ismert előfordulása. A közelből a Központi-Gerecséből (Pisznice, Kis-Gerecse stb.) említik. Méregölő sisakvirág - Aconitum anthora L. A sisakvirágok jellegzetes alakú virágaik alapján könnyen felismerhetők. A színes virágtakarót itt nem sziromlevelek, hanem módosult csészelevelek építik fel, melyek közül az egyik megnyúlt sisak alakúvá válik. A méregölő sisakvirágnak így a virága kb. kétszer olyan magas mint széles. A csészelevelek színe sárga. Levelei erősen tagoltak, szeldeltek. A növény középhegységeinkben elterjedt, az Északi-középhegység területén gyakoribb. Szárazabb erdőkben, erdőszéli gyepekben tenyészik, nyár végén, kora ősszel virágzik. Területünkön több helyről ismert, előfordul még a degradált növényzetű Vaskapun is, de nagyobb számban él a Strázsa-hegy legmagasabbra kiemelt részén, a Tábla-hegytől északkeletre és a Kesztölc feletti hegyeken. Farkasölő sisakvirág - Aconitum vulparia Rchb. Virága valamivel halványabb sárga, mint „méregölő" rokonáé, de vannak jobb elkülönítő bélyegei is. A virág magassága ennél a fajnál körülbelül háromszorosa a szélességének, a „sisak" jóval karcsúbb és levelei is nagyobbak, tenyeresen osztottak, tehát nem oly tagoltak mint a másik faj esetében. Élőhely szerint is jól elkülönülnek, hiszen a farkasölő sisakvirág inkább a nedves, jó talajú, árnyas erdőket; a gyertyános-tölgyeseket, bükkösöket, törmeléklejtő-erdőket kedveli. Gyakori a Feketehegy-Kétágú-hegy vonulat északias kitettségű hűvös erdeiben, de ismert a KeletiGerecse Doroghoz közel eső részeiről is. Erdei szellőrózsa - Anemone sylvestris L. Legszebb, legelegánsabb szellőrózsafajunk. 50-60 cm magasságúra is megnőhet, szép fehér virágai 5-6 cm-esek is lehetnek. Májusi virágzásakor messziről feltűnnek fehérlő csoportjai. Hatalmas elterjedési területű (areájú) eurázsiai növényfaj, mely