Bauer Norbert, Barna János: Dorog és Esztergom környékének növényvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1999)
A környék természetföldrajzi helyzete
A KÖRNYÉK TERMÉSZETFÖLDRAJZI HELYZETE Területünk földrajzilag több tájegységen fekszik. A Dorog és Esztergom közti síkság, mely Ny-ra a Duna vonaláig tart, tájföldrajzilag a Kisalföldhöz tartozik, s e nagytájon belül a Komárom-Esztergomi-síkság legkeletibb részét alkotja. Közvetlenül a Duna mellett - keskeny sávban - öntéstalajok alakultak ki, távolabb főként réti talajokat találunk. A sík és dimbes-dombos homokterületeken vékony termőrétegű humuszos homoktalajok a legjellemzőbbek. Környező hegyeink részben a Dunántúli-középhegység Pilis és Gerecsevidék középtájaihoz tartoznak, részben pedig a földrajzilag az Észak-magyarországi-középhegységhez tartozó Visegrádi-hegység részét képezik. Ez utóbbihoz kapcsolódik területünkről az esztergomi Szamár-hegy és a város felett magasló Vaskapu-hegy. Kőzetanyaguk andezit és dácit. Eme harmadidőszaki vulkánroncsok a Visegrádi-hegység legnyugatibb, Duna mellett emelkedő pompás hegyei. A Pilis legnyugatibb hegyeihez (Strázsa-hegy, Kis-Strázsa-hegy) hasonlóan - fekvésükből adódóan - már régóta fontos stratégiai pontok. A római birodalom idején itt húzódott a limes, de már jóval azelőtt is jelentős kultúrák ismertek a területről. Az emberi behatások tehát hosszú ideje alakítják, formálják környékünk morfológiai arculatát. A Pilis legnyugatibb vonulatai - a Csévi-szirtektől a Fekete-hegyen, a kesztölci Fehér-szirten és a Strázsa-hegyeken keresztül - vidékünk tájképileg legkiemelkedőbb szépségű értékeit adják. Ezen rögök uralkodóan különböző triász mészkövekből épülnek fel. Szép felszíni kibukkanásaik elsősorban a hegyek déli lejtőin tanulmányozhatók. Nem ritkák a különleges formájú magányos vagy csoportos sziklaképződmények, melyek közül a Klastrompuszta felett magasló Kémény-szikla a legismertebb. Kisebb-nagyobb barlangok, varázslatos - a mészkő felszíni oldódása során kialakuló karrformák gazdagítják a látnivalókat. A Pilis legnyugatibb, kis magasságba kiemelt rögei a Strázsa-hegy és KisStrázsa-hegy. Ezek geológiailag változatosabbak, hiszen a hegyek fő tömegét alkotó triász mészkő mellett eocén korú meszes és kovás homokkő, valamint kisebb foltokban eocén nummuliteszes mészkő is megtalálható a felszínen. Ezek egy eocénben történt tengereiborítás eredményeként alakultak ki, s jól konzerválták a már ekkor erősen karsztosodott triász mészkőfelszínt. A Pilis mészkőrögei e vonulattól délre, délnyugatra jórészt nagy mélységbe süllyedtek - tehát jelentős vastagságú fiatal fedőüledékkel fedettek -, de még néhány ponton, így a Sátorkőnek nevezett helyen Dorogon, és Leányvár környékén kisebb magasságú rögök formájában a felszínre bukkannak. Kőzetanyagát tekintve a Tábla-hegy „kakukktojásnak" számít ebben a környezetben. Fő tömegét eocén korú dácit, illetve miocén korú amfibolandezit alkotja. Ezen kőzetek alapján megállapítható, hogy a Tábla-hegy egy hajdan - minimum kétszer - működő kisebb vulkán mai roncsa. A kis tűzhányó működése valószínűleg a Pilis környező rögeinek kialakulásához köthető, ezek kiemelkedésekor a törések, vetők, szerkezeti vonalak csomópontjában nyomult fel a magma. A miocén vulkános-
