Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

Vörös Könyves madárfajok

mellett öreg diófásban több mint tíz éven át rendszeresen költött a füleskuvik (Otus scops). Megfigyeléseim szerint itt legszívesebben az ágcsonk-odvakba költözött. " ínformációink szerint Tihanyban 2-3 párban ma is előfordul, s májusi éjszakákon hallatott füttyögő hangja alapján a közeli Pécselyi-medencében is több párban fészkelhet. Az uhu (Bubo bubo - V 9) Európa legnagyobb (59-73 cm) bagolyfaja. Nyugat-Európa fejlett ipari és mezőgazdasági régióinak kivételével az európai térségben általánosan elterjedt, de csak gócszerű állományokban előforduló fészkelőmadár. Az ún. sérülékeny fajok kategóriájába tartozik. Magyarország hegyvidéki területeinek ritka, állandó költőmadara (30-32 pár). Bakonyi előfordulásáról nagyon kevés adatunk van. A Keszthelyi-hegység madárvilágáról szólva, Keve András korábban arról írt, hogy „Lovassy (1913) szerint a Keszthelyi-hegyekben lőttek egy fiatal uhut. Keller (1934) közli pontosabb adatait: Rezi, 1893. " Tapfer monográfiája alapján „Egykori feljegyzések szerint fészkelt volna a Bakonyban uhu is; erre nézve eddig semmi elfogadható bizonyítékot az elmúlt évtizedek kutatásai folyamán nem találtam, az uhu számára alkalmas sziklagörgeteges fészkelőhelyek egy részének átkutatása során. " Napjainkban egy pár előfordulását ismerjük a hegységben, melynek jelenlétére 1993. 04. 27.-én figyeltünk fel először, amikor egy terepút alkalmával, szinte már teljes sötétségben éppen kifelé „botorkáltunk" gépkocsinkhoz az Eszaki-Bakony egyik völgyéből, s jellegzetes, mély hangján megszólalt egy uhu. Mikor későbbi kutatásaim során, egy sziklaormon megtaláltam az egyik fő táplálékát jelentő keleti sün (Erinaceus concolor) kifordított bundáját, már 100 %-an biztos volt jelenléte. A későbbiekben költőhelyén is fellelt pár az elmúlt évek során több fiókát is sikeresen felnevelt, s kirepített (32. kép). A macskabagoly (Strix aluco - V 11) földrészünk legészakibb területeinek kivételével Európa szerte elterjedt költőfaj. Magyarországon viszonylag gyakori fészkelő (2000-5000 pár). Főleg középhegységeink erdőségeiben, az ártéri ligeterdőkben, az öreg, odvas fákban bővelkedő nagyobb parkokban és kertekben fordul elő. Nálunk állandó madár. A Bakonyban a leggyakoribb bagolyfaj. Szürke és vörösbarna színű egyedei egyaránt fellelhetők. A szalakótafélék (Coraciidae) családjának Európában előforduló faja, a szalakóta (Coracias garrulus - V 14) főleg Európa keleti térfelének, valamint a Földközitenger menti térségeinek költőmadara (33. kép). Csökkenő elterjedési területű faj, Magyarországon is visszahúzódóban levő, már csak kis számban fészkelő madár (300-600 pár). Élőhelyét a nyílt, facsoportokkal mozaikolt alföldi tájak, homokpuszták, ártéri ligeterdők jelentik. A Bakonyban a '60-as évek közepéig-végéig gyakori költőmadárnak számított. A Keszthelyi-hegységben például 1951-1956 között Keve András a ritkás, fás legelőkön találkozott vele. Tapfer Dezső 1971-ben több helyen ismerte fészkelését a Balaton-felvidéken, a Keleti-Bakonyban pedig még 1973ban is megfigyelte költőpárjait. Az utóbbi évtizedekből egyetlen előfordulását tartjuk számon: 1995. 06. 01-én a Gyulafirátót É-i oldalán húzódó volt lőtéren egy példánya röpült át alacsonyan K-ről Ny-nak tartva.