Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

Vörös Könyves madárfajok

madarainknak. Korábbi (1980-as éveket megelőző) helyzetére vonatkozóan alig találunk adatokat. Előfordulására, illetve fészkelésére (1958, 1959) egyedül Tapfer tesz utalást. A hegység területén 1986-tól ismerjük egy költőpár előfordulását. Többékevésbé rendszeres fészkelésüket folyamatosan figyelemmel kísérjük. (29. kép). A vándorsólyom (Falco peregrinus ~ V 23) (18. ábra) a sólyomfélék családjának kozmopolita fajaként szinte az egész Földön elterjedt. A Kárpát-medence sík területeit kivéve egész Európában fészkel. Magyarországon a '60-as évekig középhegységeink ritka íészkelő madaraként tartották számon, ezt követően azonban, mint költőfaj hosszú időre eltűnt faunánkból. 1997-ben újra költött az országban (1 pár), 2002-ben pedig már 7 revírje volt ismert. Nyugat-európai állományának növekedése nyomán októbertől márciusig egyre gyakoribb téli vendég hazánkban. A Bakonyban korábban is nagyon ritka faj volt: a Keszthelyi-hegység18. ábra: Vándorsólyom ben, a Balaton-felvidéken és a Déli(Falco peregrinus) Bakonyban figyelték meg néhány alkalommal (1938-1956 között). Napjainkban (2001 óta) a Déli-Bakony térségében látható egyre többször (januárban, ill. júliustól szeptemberig).). A kerecsensólyom (Falco cherrug - V 24-25) az eurázsiai füves puszták zónájának karakterfaja. Mivel elterjedési területe a táplálékául szolgáló ürgefajokéval esik egybe, így Európában csak a Kárpát-medencében, valamint az attól délre és keletre eső térségekben fészkel. Magyarországon jelenleg ritka költőmadár (145 pár). Elsősorban középhegységeinkben és ezek peremterületein, továbbá a Duna-Tisza közén s a Tiszántúlon fészkel. A kerecsensólyom a Bakonyban éri el legnyugatibb hazai elterjedési pontját, így hegységünkben évtizedekkel korábban sem volt gyakori madárfaj. 1965-ben Tapfer Dezső 8-10 párra becsülte teljes bakonyi állományát, melyből a Keleti-Bakonyban 3-4 párt tartott nyilván. A '80-as években térségünkben összesen 3 költőpárt ismertünk, melyek a Magas-, a Keleti- és a Déli-Bakonyban fészkeltek. Napjainkban csak a hegység déli térségében ismerünk revíreket (2 pár). A réti fülesbagoly (Asio flammeus - V 5) Európa nagy részén előfordul, de Közép-Európának csak egyes (északibb) területein számít rendszeres költőfajnak. Ritkán látható apró tollfülei és sárga írisze alapján erdei rokonától könnyen megkülönböztethető. Hazánkban többnyire a sásrétek ritka fészkelőjeként tartjuk nyilván (5-40