Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)
Bükkösök és szurdokvölgyek világában
ra csüngve a fenyőtobozokon, azok pikkelyeit szétfeszitsék és hozzájussanak a táplálékukat jelentő fenyőmagvakhoz. Elterjedési területén gyakorisága változó. Hazai előfordulását illetően évtizedekkel ezelőtt az ornitológusok úgy tartották, hogy a keresztcsőrű nálunk elsősorban inváziós madár, s csak a Sopron-Kőszegi-hegységben költ. Az újabb kutatások szerint a telepített fenyvesekben az ország nyugati (Soproni- és Kőszegi-hegység, Őrség) és északi (Bükk, Zempléni-hegység) részén rendszeres, de ritka fészkelő, s állandó madár. Inváziói alkalmával a Bakonyban szintén gyakran megjelenik. Előfordulásait főleg az Eszaki-Bakonyból ismerjük, a Keszthelyi-hegységből vagy a Balaton-felvidékről például alig van adatunk. Utóbbi területről 1910-1970 között mindössze 6 adata ismert. Bakonyi fészkeléséröl a hazai madártani szakirodalom nem tesz említést, ám 2002-ben ez is bizonyítást nyert: Zirc forgalmas főterén, a Rákóczi téren 02. 01-én fészeképítésbe, majd költésbe kezdett egy pár, a hónap közepén pedig az apátsági templom előtti ezüstfenyők egyikén egy második pár is megtelepedett. 03. 15-én az első pár eredményesen kirepítette 3 fíókáját, a második pár fészekalja azonban a hónap közepén (néhány napos fiókáival) ismeretlen okból megsemmisült. Ugyan ezen év nyarán (07. 11.) a Zirctől mintegy 4 km-re fekvő Szarvas-kúton madárgyürüzés közben kézre került a faj egy kotlófoltos tojó példánya is. A pintyfélék fajgazdag családjába tartozó erdei pinty (Fringilla coelebs - B 11) hazánkban igen gyakori, általánosan elterjedt erdei költőmadár. A nálunk fészkelők többsége vonuló, de télen is találkozhatunk egy-egy áttelelő példányával, főleg lakott területeinken. A Bakonyban szinte minden bokros, fás élőhelyen megtalálhatjuk. Tavasszal egyike a bakonyi erdőkbe legkorábban visszaérkező madarainak. Hímjeinek énekétől már márciustól hangos a bükkösök világa. A nálunk csak átvonulóban vagy téli vendégként ismert fajok sorába tartozó fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes - BIO) Eurázsia fenyő- és nyírövezeteinek lakója. A varjúfélék (Corvidae) családjának tagja Magyarországon csak szórványosan fordul elő, főleg középhegységeinkben és a Nyugat-Dunántúlon. Alkalmanként kisebb inváziója is tapasztalható. A Bakonyban eddig nagyon ritkán észlelték. Közel 100 év irodalmi adatait áttekintve a Keszthelyi-hegységben 7 (1911-1960 között), a Tapolcai-medencében 2 (1917), a Balaton-felvidéken 2 (1954, 1967), a Déli-Bakonyban egy (1968), a Pannonhalmi-dombság területén egy (1968) előfordulása ismert. Az Északi-Bakonyban a '80-as években figyeltük meg először: 1985. 10. 25-én a Vinyesándor-majori erdész, Imre József házának udvarán észleltük egy példányát, mely a szilvafákon keresgélt. Néhány év múlva ismét előfordult: 1990. 10. 09-én Nagytevelen, a víztároló melletti mogyoróbokrokon tartózkodott egy példány, s később a faluban is megfigyeltünk egy átrepülöt, valószínűleg a korábban már látott madarat. Egy, az utóbbi 40 év hazai adatait összegző publikáció szerint a faj 126 hazai megfigyeléséből 35 esik októberre, s 33 novemberre. Az Északi-bakonyi észlelések jól beillenék e sorba.
