Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)
Bükkösök és szurdokvölgyek világában
A varjúfélék családjába tartozó holló {Corvus corax - B 13) az énekesmadarak legtermetesebb (54-67 cm) európai képviselője. Elterjedését tekintve holarktikus faj: költőmadárként egyaránt megtaláljuk Eurázsiában, Észak-Amerikában és ÉszakAfrikában. Magyarországon az 1980-as évekig csak a hegyvidéki területeken és az Alföld néhány pontján volt bár csak kis számban, de általánosan elterjedt. Ekkor állományát 100 párra becsülték. A vadgazdálkodásban alkalmazott, s a hollóra is veszélytjelentő mérgezési módok 1980. 12. 3 1 -el történt betiltását követően állománya terjeszkedésnek indult, s mára az alföldi és dombvidéki erdőkben is sokfelé megtelepedett. Jelenlegi hazai állománya 300-400 pár lehet. A Bakonyból közel 100 éven keresztül hiányzó faj hegységbeli megjelenése (1980, 1983/84), majd megtelepedése (1986) ugyancsak ez idötájra esik. Állománya azóta oly mértékben megerősödött, hogy napjainkban már mintegy 30 pár fészkelését tartjuk nyilván. A holló egyike legkorábban fészkelő madárfajainknak. Fészkét előszeretettel építi sziklafalra, ennek híján fára. Mivel sziklai fészkelésére a Bakonyban kevés természetes fal található, ezért az első párok a hegység háborítatlanabb területeinek idős, zárt bükköseiben telepedtek meg. (Kiállításunkban lévő fészkében tojásait is megtekinthetjük.) A poszátafélék családjába tartozó királykák (Regulus) nemének két, hazánkban megtalálható faja a Bakonyban is megfigyelhető. A Magyarországon gyakoribb fészkelőnek számító sárgafejű királyka (Regulus regulus - B 12) Európa legkisebb (8,5-9,5 cm) madara (27. kép). Elterjedése erősen kötődik a lucfenyöfajok előfordulásához. A hazánkban évtizedekkel ezelőtt elkezdődött középhegységi fenyőtelepítések nyomán ma már egyre többfelé fordul elő nálunk is. Idehaza elsősorban az Alpokalja és az Északi-középhegység, kisebb számban pedig a Dunántúli-középhegység költőmadara. Mivel fészkelése szorosan kötődik a lucfenyőhöz, ezért költési időben főleg az idős lucosokban, lombelegyes fenyvesekben, valamint a nagyobb parkok, arborétumok fenyőfoltjaiban számíthatunk előfordulására. A sárgafejű királyka hazai fészkelése a Bakonyban nyert először bizonyítást, amikor Horváth Lajos ornitológus 1954. 06. 03-án az Északi-Bakonyban található Hódos-érben egy idős lucfenyőn fészkét megtalálta. E megfigyelés kivételével a hegység madár faunájának vizsgálatával foglalkozó kutatók egyébként csak igen kevés adattal rendelkeztek a fajt illetően. A Keszthelyi-hegységben, Kis-Bakonyban, Balaton-felvidéken és Keleti-Bakonyban 1970-es évekig észlelt előfordulásait, mint „téli vendég" tartották számon. A Déli- és Északi-Bakony idős, helyenként 60-80 éves lucosaiban (pl. Fenyőfő, Zabola; Pénzesgyőr, Som-hegy stb.) ma már költésidöben is többfelé és rendszeresen hallhatjuk az éneklő királyka hímek hangját. A csuszkafélék (Sittidae) családjába hazánkban egyetlen madárfaj tartozik, a csuszka (Sitta europaea - B 14). Domb- és hegyvidéki lomberdőinkben, valamint az Alföld tölgyeseiben és folyómenti ligeterdőiben gyakori fészkelő, ám lakott területeken inkább csak a nagyobb parkokban, kertekben fordul elő. Ez a verébméretü, erős csőrű, zömök, mozgékony kismadár a bakonyi erdőkben is általánosan elterjedt. El-