Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

Házunk-kertünk madarai

mas odút talál. Ennek híján szükségből a postaládába épp úgy beköltözik, mint a kerítések vascsöveibe vagy a számára kihelyezett költőládába. Odútelepeinken is a leggyakoribb faj. Mivel a lakott helyektől sem idegenkedik, szinte az év minden szakában megfigyelhető. Hangja rendkívül változatos. Kora tavaszi énekére számtalan hangutánzó kifejezésünk van, mint „kicsitér, kicsit-ér" vagy „nyitni-kék, nyitni-kék" stb. Első fészkének építését az időjárás függvényében április elején vagy közepén kezdi meg. Szép, szabályos, csészeszerű fészkét az odú fenekére hordott vastag mohaalapra építi fűszálakból és gyökerekből, s belülről finom szőrökkel és tollakkal béleli (10. ábra). Fészekalja általában 7-12 tojásból áll, melyek fehér alapon vörhenyes, apró foltokkal mintázottak. Fiókái általában 11-14 napi kotlás után kelnek ki, s 15-20 nap múlva hagyják el a fészket. Kirepülésük után egy ideig szüleikkel kóborolnak költőhelyük körzetében. A párok kisebb hányada az év folyamán másodszor is költ. Ősszel és télen rokonfajokkal (kék- és barátcinegékkel, őszapókkal stb.) kóborol csapatosan. Télen a madáretető egyik leggyakoribb vendége. A barnás tollazatú, jelentéktelen külsejű pacsirtáié- 10. ábra: Széncinege lék (Alaudidae) közül Magyarországon eddig 6 faj for- (Parus maior) fészke dult elő. A család egyik leggyakoribb hazai tagja a fején hosszú, hegyes bóbitát viselő búbospacsirta (Galerida eristata - H 17). Bár eredeti élőhelyein, például a köves-bokros legelőkön is sokfelé megmaradt jói alkalmazkodott az egyre inkább urbanizálódó környezethez is. Lomhának tűnő, időnként gyors megiramodásokkal tarkított futásával otthonosan mozog a forgalmas utcákon, parkírozókban. Költési ideje április második felétől július közepéig tart. Évente kétszer költ. Fészkét többnyire talajmélyedésben vagy egy fucsomó tövébe kapart gödörben alakítja ki, de jó alkalmazkodó képességét bizonyítja, hogy városi környezetben a lapos tetejű épületeken is eredményesen fészkel. Fészekalja 3-5 tojásból áll. Fiókái 11-13 napi kotlás után kelnek ki, s a fészket még röpképességük elérése előtt elhagyják. Télen, különösen nagy havazások idején a legsűrűbben lakott helyekre (pl. bérházak udvarára) is behúzódik élelem után. Ilyenkor gyakran láthatjuk kukák környékén szedegető kisebb csapatait. A harkályfélék (Picidae) hazánkban eddig megfigyelt 9 faja a Bakonyban is megtalálható. Közöttük, ahogy országszerte is, a nagy fakopáncs (Dendrocopos major H 18) a leggyakoribb (7. kép). A lakott területeken és a zárt erdőkben egyaránt „kö-