Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

Házunk-kertünk madarai

zönséges", azaz gyakori állandó madár. Régebbi neve - nagy tarkaharkály - tollazatára utalt, melyben a fekete-fehér színek dominálnak. Mint minden harkályfélénk, így a nagy fakopáncs is odúlakó madár. A fészkéül szolgáló költőüreget különböző fafajok élő, korhadó illetve kiszáradt fáiban találhatjuk meg. Évi egyszeri költésük általában április végén veszi kezdetét. Ebben az időszakban jelenlétüket folyamatosan jelzi dobolásuk. Ilyenkor - főleg a hímek - csőrükkel gyorsan, s folyamatosan ütögetnek egy-egy jól rezgő ágat vagy ágcsonkot, aminek hangjától azután visszhangzik a környék. Lakott területeinken ma már sokfelé találkozhatunk egy, a nagy fakopáncshoz megtévesztőén hasonlító harkályfajjal, a balkáni fakopánccsal (Dendrocopos syriacus). Említett rokonától külseje annyiban tér el, hogy fekete bajuszsávját és tarkóját nem köti össze fekete sáv. Ez a harkályfaj délkelet felől történő terjeszkedése során jelent meg hazánkban az 1930-as évek végén. Első hazai fészkelését 1938-ban sikerült bizonyítani Kiskunfélegyházán, s a '60-as évekre - a zárt erdők kivételével - már országszerte elterjedt madárrá vált. Magyarországon ma elsősorban kultúrterületeken, sík- és dombvidéki gyümölcsösökben, szőlőkben fordul elő. A Bakonyban az '50-es években telepedhetett meg, mivel a kutatók ez időtájtól adnak hírt első előfordulásairól. Keve András ornitológus például 1950-ben találkozott először a fajjal a Keszthelyi-hegységben, 1951-ben pedig megfigyelte a Balaton-felvidéken is. Pár évvel később már a Keleti-Bakonyból is jelzi előfordulását Tapfer Dezső: „...ŰZ ötvenes évek elejétől rendszeresen megfigyeltem Iszkaszentgyörgyön... ". Hegységünkben - a megjelenése óta eltelt félévszázad ellenére - ma nem nevezhetjük gyakori madárnak. A Bakony alacsonyabb területein (pl. Balaton-felvidék) ugyan sokfelé előfordul, viszont a magasabban fekvő, erdőkkel jobban borított térségekben (pl. Északi-Bakony) már jóval ritkábban, s kevesebb helyen láthatjuk. (Hazai állománya a becslések szerint is csak mintegy 5 %-a a nagy fakopáncsénak - 5-6 ezer pár.) A galambfélék (Columbidae) faunánkban előforduló fajai (6) közül a Bakonyban 5 található meg. Közülük a lakott területek egyik gyakoribb madara a balkáni gerle [Streptopelia decaocto - H 19) (11. ábra). Ez a galambfaj délkelet felőli terjeszkedése során, az 1930-as évektől kezdődően települt be hazánkba, s az '50-es évekre már a hegyvidéki lakott területeket is meghódította. Településeinken azóta mindenfelé általánosan elterjedt és gyakori fészkelővé is vált. Hazánkban állandó madár. A bakonyi tájakon 11. ábra: Balkáni gerle (Streptopelia decaocto) az 1940-es években jelent meg.