Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

Házunk-kertünk madarai

A házi veréb [Passer domesticus - H 20) hazánkban általánosan elterjedt, a zárt erdőket kivéve mindenütt költ. Nagyvárosainkban is a leggyakoribb fajok egyike. Fészkét gyakran építi magányosan álló, terebélyes lombkoronájú fák ágainak végére, mely ilyenkor gömb alakú, kis bejárónyílással. Fészkelésének ez a módja a szövőpintyfélékkel való rokonságára utal. Az éjszakai aktivitású, rejtett életmódú bagolyfélék (Strigidae) nappal többnyire pihenőhelyeiken tartózkodnak, ezért velük csak véletlenül találkozhatunk. Róluk kevés előfordulási adatunk van a hegységből. A Magyarországon eddig megfigyelt 12 bagolyfajból a Bakony térségében napjainkig 8-at észleltek. A kuvik (Athene noctua - H 7) eddig nem bizonyult túl gyakori fajnak (2. kép). Előfordulását a Keszthelyihegységből, a Balaton-felvidékről, a Keleti-Bakonyból és a Bakonyaljáról ismerjük. Részletesebben a „Vörös Könyves madárfajok"-nál mutatjuk be. A pintyfélék (Fringillidae) faj gazdag csa7. ábra: Héjakút mácsonyán ülő tetűt, hernyót és bogarat is fogyaszt. A fiókák tengelic (Carduelis carduelis) kirepülését követően kisebb-nagyobb csapatokban kutatnak apró magvak után. Finom felépítésű csőrükkel a gyermekláncfű bóbitáját éppoly ügyesen bontogatják, mint a mezei katángkóró vagy a különböző bogáncsfélék termését. Állandó madarunk, melynek állománya a hideg téli idő beálltával kóborol: kisebb-nagyobb távolságokon belül, a táplálkozási lehetőségek és hóviszonyok függvényében. Legkisebb hazai pintyfélénk, a csicsörke (Serinus serinus - H 9) a magyarországi madárfauna egyik mediterrán eleme. Eredeti hazája ugyanis az Atlasz-hegység környéke volt, s innen indult meg európai terjeszkedése. Magyarországi bevándorlásának pontos idejét nem ismerjük, tény azonban, hogy az 1850-es években Petényi már ír hazai előfordulásáról: „Honol ...Magyarország dombos, partos, erdős vidékeládját eddigi adataink szerint 12 faj képviseli a Bakonyban. A tarka tollazatával feltűnő tengelic (Carduelis carduelis - H 8) a zárt erdőket kivéve hazánk sík- és dombvidékein általánosan elterjedt, gyakori fészkelőmadár (3. kép és 7. ábra). Megtelepedései során előnyben részesíti kultúrtájainkat: kertekben, parkokban, szőlőkben, gyümölcsösökben, fasorokban és a lakott területek útmenti fáin telepszik meg. A pintyfélékre jellemzően szép, csészeszerű fészket épít, melybe többnyire 5 tojást rak a tojó.A fiókák 12-13 nap múlva kelnek ki, s 14-15 napos korukban hagyják el otthonukat. A tengelic magevő madár, de az utódnevelés időszakában sok levél-