Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Füves területek

gyilkospoloska (Rhinocoris niger), melyet országosan is csak néhány helyről ismerünk. A Bakonyban nagyobb területeket hasznosítanak kaszálóként és legelőként. Ezeken a területeken gyakran találkozhatunk a fekete gyalogcincérrel (Dorcadion aethiops). A gyalogcincér-fajok fűcsomók közt élnek, szárnyfedőik összenőttek, így nem képesek a repülésre. Hasonló, „földhözragadt" sorsa van az erősen kitinizált testű gyepi gyaloglevelésznek {Timarcha goettingensis) is. A szintén gyalogló közönséges nünüke (Meloe proscarabeus) nőstényének potroha a nagyszámú petétől duzzadt (17. kép). Bonyolult fejlődése miatt mintegy 4000 petét kell leraknia, hogy biztosítani tudja néhány utód bogárrá fejlődését. Az apró, 2 milliméteres lárva virágzó növényre mászik és ott várakozik. Ha a virágra egy méh száll, a lárva belecsimpaszkodik és a fészekbe viteti magát. A kis potyautas ekkor a méz tetején úszkáló méhpetére pottyan, amit elfogyaszt. Ha mindez sikeres volt, akkor már nem sok veszély fenyegeti a bogár fejlődését. A nünükék a hólyaghúzó bogarak (Meloidae) családjának tagjai, e fajok testnedve mérgező cantharidint tartalmaz. Ez az alkaloida az embernél heveny vérbőséget okoz, ezért egyes fajaikból régen szerelmi báj italt készítettek, de nagyobb töménységben a középkori méregkeverők egyik fontos alapanyaga volt. 17. ábra: bunkóscsápú csipkéspoloska (Copium clavicorné) (Vásárhelyi nyomán, 1978)