Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Füves területek

A lágytestű bogarak is tartalmazzák ezt a jellemző vegyületet, s ez a család latin nevében - Cantharidae - kifejezésre is jut. A magyar elnevezésük pedig a gyengén kitinizált, puha szárnyfedőjükre utal. Egyik leggyakoribb fajuk a feketenarancssárga színű suszterbogár (Cantharis rustica), amely májusban nagy tömegben lepi el a füves területeket. Ezek az állatok ragadozók, de pollennel és más növényi részekkel is táplálkoznak. Füves területeken él egyetlen fogólábú sáskafajunk, az imádkozó sáska (Mantis religiosa) (18. kép). Ennek a védett ragadozónak a nősténye arról híres, hogy párzás alkalmával több hímet is elfogyaszthat. A narancssárga alapszínű párducfoltos araszoló (Pseudopanthera macidarid) a rétek feltűnő lepkefaja (19. kép). Fűféléken él egyik vándorlepke fajunk, a nagy sárgafűbagoly (Noctua pronuba) hernyója, amely különösen ősszel gyakori. Ez a faj - hasonlóan az összes bagolylepkéhez - hallószervvel rendelkezik, ami nagy hasznára van a ragadozó denevérek előli menekülésben, mert már 30 m-ről meghallja a „bőregerek" által kibocsátott ultrarövid hullámokat. Ha rövidnadrágban gázolunk a réten, gyakran ragad ránk egy kis nedves „kakukknyál". Ez a habos burok a tajtékos kabócák fészke, a lárva itt nyer menedéket a kiszáradástól és a közvetlen napsütéstől. Egyik leggyakoribb fajuk a vérpettyes kabóca (Cercopis sanguinolenta), amely lágyszárú növényeken szívogat. A hegyi rétek ritka növénye a szártalan bábakalács (Carlina acaulis). Ebben a növényben él egy igen ritka cickányormányos faj, az Acanephodus orientale, amely a Bakonyban csak a Kab-hegyen fordul elő. A rétek virágain számos legyet is megfigyelhetünk, az ide tartozó fajok közös tulajdonsága, hogy csak két szárnyuk van, mert a második pár szárny apró egyensúlyozó szervvé (billér) alakult. Ennek ellenére egyes fajaik a repülés igazi mesterei. A pöszörlegyek a szenderekhez hasonlóan leszállás nélkül szívják a nektárt, gyakori fajuk a szegélyes pöszörlégy (Bombylius major). A lebegés nagy mesterei a zengőlegyek is, melyek fekete-sárga színükkel a darazsakra emlékeztetnek. A kifejlett állatok virágporral, nektárral táplálkoznak, a lárvák étrendje változatosabb, nagy részük ragadozó. A többfelé előforduló közönséges öveslegyet (Chrysotoxum arcuatum) (20. kép) főleg ernyősökön pillanthatjuk meg. A legelésző állatok rostokban gazdag ürüléke nyújt táplálékforrást a ganéjtúró bogarak (Scarabaeidae) számára. Ezek egyik gyakori képviselője a kora tavasszal nagy számban röpködő sárgalábú trágyabogár (Aphodius prodromus). A nagy testű növényevök trágyájában él a védett holdszarva ganéjtúró (Copris lunaris). A hím állatok fejét az orrszarvú bogár tülkére emlékeztető hosszú nyúlvány díszíti. A lárvák föld alatti „raktárakban", trágya-galacsinokban fejlődnek, amit belülről kifelé fogyasztanak. Ürüléküket felkenik a lakásuk belső falára, így annak anya-