Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Füves területek

FÜVES TERÜLETEK A Bakony-hegység dolomit- és mészköfelszínein, sekély termőrétegű talajokon sziklagyepeket és lejtősztyeppeket találunk. Ezek a jellegzetes élőhelyek számos ritka, értékes fajnak adnak otthont. A sokszor kopár talajfelszínen nagyobb számban fordulnak elő a gyászbogarak (Tenebrionidae) fajai. Gyakoriságuk talán nem véletlen, mert az ide tartozó állatok igazi hazája a sivatagos-félsivatagos területekre esik. Magyar elnevezésük találó, hiszen színük szinte kizárólag egyszínű fekete, testalakjuk ezzel szemben már rendkívül változatos. Fajaik jórészt szerves hulladékkal, bomló növényi anyagokkal táplálkoznak. A védelem alatt álló magyar gyászbogár (Pedinus hungaricus) hazánkban éri el elterjedésének északi határát, a Bakonyban a Balaton-felvidéken többfelé megtalálható. Jóval nagyobb méretű és elterjedtebb faj a pohos gyászbogár (Gnaptor spinimanus). Ennek a fajnak az elülső lábszárai végén egyetlen nagy végtüske található (14. kép), így könnyen elkülöníthető a két kisebb tüskét viselő bűzbogarak fajaitól. Ez utóbbi állatok közül a bakonyi sziklagyepekre a déli-bűzbogár (Blaps abbreviatd) jellemző. Ezeken az élőhelyeken több olyan gyászbogár fajjal is találkozunk, melyek szántókon is megtalálhatók, ilyen például a fürge szemétbogár (Crypticus quisquilius), vagy a sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum). Az erősen kitinizált testű sutabogarak {Histeridaé) kis páncélosokhoz hasonlítanak, melyek a talajon apró rovarlárvák után kutatnak. A marhatrágyában is gyakori közönséges sutabogár (Hister quadrimacu

latus) kora tavasszal nagy számban található a száraz sztyeppterületeken is. A Bakonyban a fokozottan védett magyar futrinka (Carabus hungaricus) csak a Balaton-felvidék keleti részén, dolomitgyepekben fordul elő. A nyílt dolomitgyepek védett faja a talajfelszínen mozgó, szőrös pajzsospoloska (Odontoscelis hispidula). A bókoló bogáncs hatalmas lila virágzata gyakran rejti a rózsabogarak családjába tartozó, szintén védett magyar virágbogarat (Netocia ungarica). Ha ezt a fajt vagy rokonait közelről repülni látjuk, megfigyelhetjük, hogy repülés közben kemény szárnyfedőiket zárva tartják, hártyás szárnyaikat a fedőszárnyuk alatt kétoldalt megtalálható résen bontják ki. A sztyeppterületek jellegzetes védett cincérfaja az árgusszemű cincér (Musaria argus), lárvája gurgolya-fajok (Seseli sp.) gyökerében fejlődik. A pusztafüves lejtőkön a Bakonyban is előfordul a vöröses levélbogár (Chrysolina lurida lineata), amely kárpát-medencei endemizmus. A száraz dolomit réteken él és fejlődik ritka hazai fajunk, a közönséges rablópille (Libelloides macaronius) (hátlapfotó). Ez a védett faj a Bakony dolomitvidékein is előfordul, feltűnő színéről és bunkós csápjáról könnyen felismerhető.