Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Füves területek

A gyepterületek jellemzése elképzelhetetlen az egyenesszárnyú fajok említése nélkül. Különböző növénytársulásokban eltérő összetételű közösségeik élnek. A száraz, kopár helyeken jól beleolvad környezetébe a kékszárnyú sáska {Oedipoda coerulescens), felröppenése után azonban kék hátsó szárnyai könnyen felismerhetővé teszik. Ez a gyakori sáskafaj az aktivitásához szükséges hőenergiát közvetlenül a talajfelszínről veszi fel. A szórványos előfordulású szerecsensáskának {Celes variabilis) stabil állományai élnek a Balaton-felvidék dolomitgyepjein. A pontozott repülőszöcskét {Phaneroptera nana) faunánkra új fajként a Tihanyi félszigeten találták meg, elterjedésének északi határát a Bakonyban éri el. A nőstény tojócsöve kés élességü, ezzel hasítja fel a növények leveleit, hogy tojásait ezek szövetébe helyezze. Elsősorban sáskákra vadászik legnagyobb szöcskefajunk, a fűrészlábú szöcske {Saga pedo) (15. ábra), amely a déli kitettségű sztyepp lej tőkön kis egyedszámú populációkban él. Ez a röpképtelen faj szűznemzéssel szaporodik, hazánkban hímnemű egyedeket még nem is találtak. A Bakonyban legnagyobb állománya a Keszthelyi-hegységben található. A dús növényzetű réteket kedveli a kétszikű növényeket fogyasztó magyar tarsza {Isophya costata) (15. kép). Ez a fokozottan védett, csökevényes szárnyú szöcskefaj a Bakonyban is csak szigetszerű foltokban él. / / 15. ábra: Fürészlábú szöcske {Sagapedo) (Kenyeres nyomán, 1999)