Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Fenyvesek

fémfürkészek (Trichogrammatidae) piciny tojásukat a fenyőaraszoló petéjébe tojjak. Ezek a nagyon apró, mindössze 0.1 - 0.5 mm-es állatok egyes károsítókkal szemben jól alkalmazhatók a biológiai védekezésben is. Díszes hernyójához képest meglepő, de a fenyőszender (Hyloicus p inas tri) hamvas-szürke színével a szenderek között talán a legkevésbé feltűnő állat. A szenderek a lepkék jól elkülöníthető családját alkotják, keskeny szárnyaik, izmos toruk és torpedó alakú potrohúk jól jellemzi őket. Kitűnő repülők, néhány kilométert könnyedén átrepülnek, sebességük elérheti a 60 km/órát is. Zömmel alkonyatkor aktívak, akár a kolibrik, úgy lebegnek a virágok előtt, miközben pödörnyelvükkel a nektárból lakmároznak. Hazánkra új fajként került elő Fenyőfőről a fenyőszender fürkészlégy parazitoidja. Ebből a Phryxe erythrostoma nevű fürkészlégyből egy fenyőszender bábjában akár 18 is kifejlődhet. Itt kell megemlítenünk, hogy a parazita és parazitoid megnevezés közt az a különbség, hogy míg az előbbi gazdaállatát nem pusztítja el, addig ez utóbbi mindig végez vele. Hazánkban kizárólag Fenyőfőről került elő a páfrány-szárdarázs (Blasticotoma füiceti) (14. ábra), ennek a levéldarázs fajnak a hölgypáfrány a tápnövénye. Lábatlan lárvája a növény szárában rág, jelenlétét a járat kivezető nyílásánál keletkezett habképződmény jelzi. Az Osfenyves rovarfaunája még napjainkban is szolgál ritkaságokkal, az utóbbi években került elő az eddig csak a Dél-Dunántúlról ismert szegélyes futrinka (Carabus marginalis). Ez a hazánkban savanyú homokterületek meleg erdőiben élő állat itt éri el elterjedésének nyugati határát. \ \ SAW \d tin' I

A y I

A y m) F i 14. ábra: Páfrány-szárdarázs (Blasticotoma füiceti) (Móczár&Zombori nyomán, 1973)