Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 1. - A Bakony halai (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1996)

A Bakony hegység halfaunája - Pontyfélék családja – Cyprinidae

feltétele, hogy élőhelyén Unió (festő-, folyami- és tompa-) vagy Anodonta (tavi-) kagylók éljenek. Ikráit ugyanis e kagylók belsejébe rakja le. A kikelő lárvák mindaddig a kagyló belsejében maradnak, míg fejlett, jól úszó ivadékká nem fejlődnek. A szivárványos ökle bakonyi előfordulásának leírásával ENTZ Géza és SEBESTYEN Olga munkájában (1942) találkozunk először. Megjegyzendő azonban, hogy VUTSKITS György már 1897-ben hírt adott a faj előfordulásáról „a Balatonba ömlő mellékvizeknek és árkoknak halai" felsorolás alatt, de mivel konkrét előfordulási helyeket nem jelölt meg, csak feltételezhetjük, hogy ezalatt a Bakony Keszthely környéki vizeit értette. 1960-ban MATKOVITS Rezi mellett a Gyöngyös-patakból is gyűjtötte! BOTTA István-KERESZTESSY Katalin és NEMÉNYI István 1981-ben végzett gyűjtésük alapján a Gaja-patakból (Bodajk) ismertették újabb lelőhelyét. A Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében a hegység számos pontjáról találhatók előfordulását bizonyító példányok. A lelőhelyek a következő települések határaiba esnek: Hegyesd (Eger-víz), Gyömöre, Lovászpatona, Bakonyszűcs, Bakonyság (Csángota-ér), Vaszar (Gerence), Kővágóörs (Kornyi-tó), Pápa-Borsosgyőr (Kis-séd), Sümeg (Marcal), Tapolca (Malom-tó), Csabrendek (Melegvíz), Pannonhalma (Pándzsa), Öskü - Bántapuszta (Péti-víz), Gic (Rétkerti-patak), PápaTapolcafő (Tapolca-patak), Pér (Vezseny-ér). A Carassius nem Európában, Észak-Ázsiában a Csendes-óceánig és Japánban terjedt el. Az ide tartozó fajok tipikusan állóvízi halak. A kárász (Carassius carassius) Európában Angliától és ÉszakFranciaországtól keletre általánosan előforduló halfaj. Észak-Ázsiában a Léna-folyó vízrendszere jelenti elterjedésének határát. Tavak, mocsarak, folyók lassú folyású szakaszai, holtágai szolgálnak A szivárványos ökle ívása (Norman 1966 nyomán)