Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 1. - A Bakony halai (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1996)

A Bakony hegység halfaunája - Pontyfélék családja – Cyprinidae

háta sötétszürke, oldala pedig - a has felé világosodó - zöldesszürke vagy zöld színű, gyakran sávokba rendeződő sárgás foltozással. Hasa fehér. Kifejlett egyedei akár a másfél métert is elérhetik. A csuka tipikus állóvízi halfaj. A gyors folyású hegyi patakokat kerüli, azokba legfeljebb a halastavak őszi vagy tavaszi lehalászásai alkalmából, véletlenül kerül be. Ilyen lehalászást követően „elszökött" példánya került meg például 1988. szeptember 30-án a Csángota-éren (Lovászpatona). Ennek megfelelően bakonyi előfordulása állóvizekhez, elsősorban a halastavakhoz kötődik. Ezekbe a tavakba rendszeresen telepítik ivadékait is. PONTYFÉLÉK CSALÁDJA - CYPRINIDAE A világ fajokban leggazdagabb halcsaládját a pontyfélék alkotják. Mintegy 200 nemük több, mint 1500 faja népesíti be a Föld édesvizeit. Természetes előfordulási területük Európa, Ázsia, Afrika és Észak-Amerika. A pontyfélék teste oldalról általában lapított és viszonylag magas. A legtöbb pontyféle színezetére az jellemző, hogy a hát sötét, a test oldalai ezüstös csillogásúak, a has pedig fehéres. Szájüregükben nincsenek fogak. Ezek hiányában a garatcsonton 1-3 sorban elhelyezkedő ún. garatfogak játszanak fontos szerepet a táplálék durva megőrlésében. A Bakony-hegység területén 15 nembe tartozó 17 fajuk került eddig elő. A Rutilus nem hazánkban előforduló 3 faja közül a Bakonyból a bodorka (Rutilus rutilus) - régebbi nevén veresszárnyú koncér - előfordulása ismeretes. Elterjedési területe Európa és Szibéria. Élőhely tekintetében a kevésbé igényes fajok közé tartozik, ezért hazánk kisebb-nagyobb folyó- és állóvizeiben általában mindenütt előfordul. Bakonyi lelőhelyeit illetően számos adattal rendelkezünk. ENTZ Géza és SEBESTYÉN Olga 1942-ben megjelent munkájukban például a Lesencepatakból jelezték előfordulását. BOTTA István-KERESZTESSY Katalin és NEMÉNYI István 1979-ben a Tapolca-patakból gyűjtötték. A Bakonyi Természettudományi Múzeumban folyó kutatások során a nagyobb bakonyi patakokból (Gerence, Marcal) éppúgy előkerültek egyedei, mint a kisebb tavakból (tapolcai Malom-tó; Zirc, Szarvaskúti-tó) és a nagyobb halastavakból (pl. Monostorapáti). A Ctenopharyngodon nembe tartozó amur (Ctenopharyngodon idella) csak 1963-tól van jelen a hazai faunában. Haltermelési célú telepítésre ekkor érkezett Kínából az első ivadékszállítmány Magyarországra. Az amur - régebbi nevén amurikele - eredeti élőhelyét Kína nagy folyói (pl. a Jangce, a Sárga-folyó), valamint az Amur középső és alsó folyása képezték. Növényevő. Ivarérett korára (6. év) testhossza a fél métert, súlya az 5-6 kg-ot is eléri. Bár tipikusan folyóvízi hal, nálunk elsősorban a halastavakban található meg, hiszen eleve ezekbe szánták behozott egyedeit. Kisebb folyóvizeinkben a növényi táplálék hiánya minden bizonnyal egyébként is korlátozná elterjedését. Bakonyi betelepítésére nézve pontos adatokkal nem rendelkezünk. Tény, hogy napjainkban szinte minden jelentősebb bakonyi tógazdaságban megtalálható.