Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 1. - A Bakony halai (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1996)
A Bakony hegység halfaunája - Pisztrángfélék családja – Salmonidae
PISZTRÁNGFÉLÉK CSALÁDJA - SALMONIDAE A családba közepes vagy nagy termetű hideg vízi halfajok tartoznak. Tengerekben és édesvizekben egyaránt előfordulnak, így Európában, Észak- és Nyugat-Afrikában, Észak-Ázsiában élnek. Áramvonalas testüket sűrűn elhelyezkedő apró pikkelyek borítják. Hát- és farokúszójuk között valamennyi fajnál ún. zsírúszó van. Többnyire ragadozó életmódot folytatnak. Kiváló húsuk miatt a világ számos országában foglalkoznak nagyüzemi termelésükkel. A Bakony területén tenyésztési, ill. horgászati célú telepítések révén 2 nem 3 faja fordult elő: a Salmo nembe tartozó sebes pisztráng (Salmo trutta m.fario) és a szivárványos pisztráng (Salmo gairdneri), ill. a Salvelinus nembe tartozó pataki szajbling (Salvelinus fontinalis). A három faj közül Európa vizeiben csak a sebes pisztráng őshonos, míg a másik két faj eredeti hazája Észak-Amerikában található. Arra vonatkozólag, hogy a sebes pisztráng mióta van jelen a Bakony vizeiben, ill. hogy korábban is honos volt-e itt, vagy csak betelepítéssel került ide, nincsenek adataink. Az mindenesetre tény, hogy a veszprémi káptalan 1904-ben Csopakon egy pisztrángtelep létrehozásába kezdett, s az 1906-ban elkészült telepen azután sebes és szivárványos pisztráng tenyésztése egyaránt folyt. 1939-ben KELLER Oszkár egy, a Keszthelyi-öbölben fogott sebes pisztráng alapján adott hírt arról, hogy „A kifogott sebes pisztráng valószínűleg Lesencetomajról gróf KÁROLYI erdőgazdaságából szökött a Balatonba. Az erdőgazdaság erdőhivatalától nyert értesüléseim szerint ugyanis, az erdőgazdaság 1934-től kezdve folytat pisztrángtenyésztést és 1935-1936-1937-ben úgy a szivárványos, mint a sebes pisztránggal végeztek sikeres tenyésztési kísérletet." 1972-ben BANKÓVICS Attila muzeológus a IV. Bakony-kutató ankéton arról számolt be, hogy a negyvenes évek végén VÁSÁRHELYI István, az ismert Bükkkutató több patakba is pisztrángot telepített Veszprém megye területén, többek között Kádártán, Csopakon, Jutáson, Pénzeskúton, Lesencetomajon stb. „A kádártai református lelkész, SOLYMOSI József elbeszélése nyomán tudom, mint hordta kis ivadékos kannájában a Bükkből a kényes pisztrángivadékot, s eresztette azokat szét a kádártai forrásvizekben" - írta beszámolójában. A Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjtései során 1976-ban a németbányai Pisztrángos-tóból, 1981-ben pedig a Pécsely-patakból (Örvényes) került elő l-l példány. Napjainkban a kádártai és a bántai bányatavakban találhatjuk meg telepítésből származó egyedeit. A nem másik faját, a szivárványos pisztrángot 1885-ben telepítették be hazánkba (a dejtei gazdaságba hozták be ikráit). A pisztrángtenyésztő telepeken, mint az előbbiekben már említettük, sokszor együtt tartották a sebes pisztránggal, így a két faj előfordulási területe is gyakran megegyezett. A Bakony területén 1975-76-ban - az épülőben lévő Ódörögdi Pisztrángtelepre ( Viszló-patak) - történt jelentős telepítése. A pisztrángtermelés céljára Szlovákiából érkezett a leendő törzsanyag alapját képező 100 000 ikra. Az ikrákat adó halak őseit Kanadából, ill. Dániából 1966-1967-ben importálták Szlovákiába. A szivárványos pisztrángnak önfenntartó állománya nem alakult ki a Bakonyban, csupán horgászati célú kihelyezésből származó egyedei fordultak, ill. fordulnak ma is elő a bányatavakban. Az ódörögdi telep pedig ma már a
