Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 1. - A Bakony halai (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1996)

A Bakony hegység halfaunája - Póchalfélék családja – Umbridae - Csukafélék családja – Esocidae

múlté: 1990 végén - miután a bányászati célú vízkiemelések korlátozásával vízutánpótlása megszűnt - a telep befejezte működését. A Salvelinus nemet képviselő pataki szajbling a sebes pisztrángra emlékeztető alkatú hal. Szintén betelepítés eredményeképpen került hazánkba. Mint PINTÉR Károly (1989) írja, „Magyarországon pisztrángtelepekről kikerülve alakult ki időnként állománya. Az utóbbi tíz évben egyedül a Bakonyban, a Viszló-patakban volt bizonyított előfordulása, ahová a Balatoni Halgazdaság ódörögdi telepéről került.". Az ódörögdi telep felszámolásával nyugodtan kijelenthetjük, e halfaj egyike a Bakony „egyszervolt" halainak. PÓCHALFÉLÉK CSALÁDJA - UMBRIDAE Európában és Észak-Amerikában élő, elterjedésüket tekintve szigetszerű élőhelyeken előforduló, kis termetű halfajok tartoznak a családba. Jellemző rájuk, hogy fejüket is pikkelyek borítják és nincs oldalvonaluk. Kedvelt tartózkodási helyeik a lápok és mocsarak vizei. Ezek oxigénszegény környezetéhez kisegítő légzéssel (úszóhólyag) alkalmazkodtak. Hazánk halfaunájában a családot egyetlen faj, a lápi póc képviseli. A lápi póc (Umbra krameri) kis termetű, zömök, legfeljebb 10 cm-re megnövő hal. Testének vörösbarna alapszínét elszórtan kisebb-nagyobb fekete foltok tarkítják. Faunaterületünkön csupán a Duna mentéről, valamint a Prut és a Dnyeszter vízgyűjtőjéről ismert előfordulása. A faj részletes hazai leírása KAROLI János nevéhez fűződik, aki HERMAN Ottó ösztönzése nyomán 1882-ben festett hű képet erről az aprócska halunkról. Bakonyi előfordulásáról viszont először HECKEL Jakab adott hírt 1874-ben, aki a „tapolczai turflápon" (tőzegláp) találta meg az „Umbrát", vagy ahogy akkoriban még hívták, a „póczhalat" vagy másképpen mondva „bobályt". ENTZ Géza és SEBESTYÉN Olga 1942-ben megjelent, „A Balaton élete" című könyvükben a lápi póc előfordulását a Lesence-, a Tapolca- és az Eger-patakból említik. BERINKEY László szerint a budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében egy db bakonyi példány található, melyet a tapolcai tavasbarlang kifolyójából 1957. június 17-én WIESINGER Márton gyűjtött. A Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményéből mind a mai napig hiányzik ez a faj. CSUKAFÉLÉK CSALÁDJA - ESOCIDAE Európában, Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában élő, nagy termetű ragadozó halak tartoznak ide. A mindössze 5 fajt számláló családot hazánkban 1 faj képviseli, a csuka (Esox lucius). A ragadozó életmódhoz való alkalmazkodás következtében a csukának hengeres, hosszan megnyúlt, szinte torpedószerű teste és ugyancsak megnyúlt, kacsacsőrszerűen végződő feje van. Szájában egy sorban elhelyezkedő, elölről hátrafelé nagyobbodó erős ragadozófogak vannak. Színe példányonként változik. Tipikus esetben