H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)

KENYERES ZOLTÁN - RÁCZ ISTVÁN ANDRÁS: A Bakony-vidék állatföldrajzi felosztása az egyenesszárnyúak mintázati alapján

szőtt szerepét már RÁCZ (1979) is felvetette, ezen túl a további, általa javasolt karakterfajok egyikének szerepe sem került megerősítésre. A kistájnak egyértelmű karaktert ad még a pseudopsammophil fajok, így a korábban már említett Oedaleus decorus, Platycleis montana, Pl. affinis, Gampsocleis glabra mellett a Celes variabilis és a Dociostaurus brevicollis markáns előfordulása. Ez utóbbi feltehetően a részterület geológia adottságaira vezethető vissza. A jelentős kiterjedésű dolomitelőfordulások uralta Keleti-Bakony területén az egykori fiatalabb fedőüledékek (homok, lösz) mára jórészt lepusztultak, de azok foltszerű előfordulásai, ill. a területen jellemző - a klasszikus dolomit-rendzinától kissé eltérő - homokkal keveredő rendzinatalaj (BARCZI ATTILA szóbeli közlése) egyaránt kiválóan alkalmas pseudopsammophil fajok megtelepedéséhez. (4) Központi-Bakony és Kab-hegy. A kistáj karakterfajai a Pholidoptera aptera (7K=37,0** Max) és a Tettigonia cantans (7K=29,6** Max) (5. ábra). A kistájanként összevont minták IndVal elemzése a Déli-Bakonnyal közös taxonnak jelölte a Leptophyes boscii fajt (7F=78,2** Max). Az Északi-Bakony montán színezőelemek jelenlétére alapozott állatföldrajzi különválasztása korábban is egyértelmű volt (PAPP 1968, RÁCZ 1979). Az egyenesszárnyúakra vonatkozóan már RÁCZ (1979) is kiemelte a Pholidoptera aptera és a Tettigonia cantans karakterfaj voltát, a további, RÁCZ (1979) által említett fajok szerepét jelen vizsgálat nem erősítette meg. A Központi-Bakony kistáj határait a legújabb vegetáció alapú tájbeosztás (MOLNÁR et ál. 2008) is számottevően kiterjesztette a Déli-Bakony felé, az egyenesszárnyúfajok elterjedési mintázatai alapján azonban indokolt a Kab-hegy szűkebb térségét is e kistájhoz sorolni. (5) Fenyőfő környéki homokvidék. A korábbi állatföldrajzi felosztások az EszakiBakonyhoz (PAPP 1968, RÁcz 1979), a legújabb vegetációs tájbeosztás (MOLNÁR et al. 2008) a Nyugati-Bakonyaljához sorolja e részterületet. Számos, a Bakonyvidéken egyedi előfordulású egyenesszárnyúfaj elterjedési mintázata és az alapkőzetben fellelhető - relatíve nagy területen megmutatkozó - alapvető különbség alapján felvethető a térség állatföldrajzi kistáj szintű elkülönítésének szükségessége. Ezt alátámasztja az egyenesszárnyú fauna adatai alapján végzett kvantitatív állatföldrajzi elemzés is, mely szerint a kistáj - nem szignifikáns - karakterfajai a Sphingonotus caerulans (7E=83,6 NS), az Acrida ungarica (7K=85,4 NS), a 89 3. ábra: Az Isophya costata és a Conocephalus fuscus bakonyvidéki elterjedési mintázata